A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Néprajz, kulturális antropológia - Szabó Anna Viola: Lukács Juliska ruhái
körülmény, hogy második férje, Istvánffy Gyula festőművész (akinek hagyatékából a múzeumbeli fényképek is származnak) ebben a városban élt, nyilván nagyban befolyásolta a választásban. Az 1922-ben 50 éves jubileumát ünneplő Népszínházban tartott díszelőadáson, amelyre minden, még élő tagot meghívtak, Lukács Juliska nem lépett fel 2 - pedig a debreceni színházban ekkor még szép sikereket aratott, elsősorban klasszikus szerepeiben. Oláh Gábor, aki ugyanekkor találkozott vele, csak a Népszínház egykori szép művésznőjének „elhanyatlott" szépségét látja, (arról nem ejt szót, hogy saját darabja, az V. László valamikori debreceni előadásában is Lukács Júlia domborította Szilágyi Erzsébetet, mégpedig „méltóságteljes klasszicitással"'), de nem látszik tudni róla, hogy még aktív játszó 4 . 1926 után ismét, immár végleg visszavonult a háziasszonyi szerepkörbe. Juliskát minden bizonnyal Debrecenben érte a halál 1932-ben, 65 éves korában. * A képek, amelyeken Juliskát láthatjuk, mind az 1880-90-es években, virágzó ifjúságában és boldog fiatalasszonyként, mint a Népszínház üdvöskéjét ábrázolják őt, s a legkésőbbi, debreceni és pécsi felvételek is 1910 előtt készültek. A kb. 200 képen mintegy hatvan öltözetben jelmezben és utcai ruhában - láthatjuk, valamennyi kép a főváros és a vidék legjelesebb mestereinek műhelyéből került ki, köztük az a harminc felvétel is, amelyeken legnagyobb szerepeiben örökítette meg őt Strelisky Sándor, a Népszínház hivatalos fotográfusa. Ha azt tekintjük, hogy minden ruháról legalább egy sorozat (tucat, fél tucat, illetve ezek töredékei) szerepel a gyűjteményben. már nem is tűnik olyan soknak sem a kétszáz kép, sem a szerepek mennyisége, hiszen Strelisky képei is mindössze hét szerepben ábrázolják, s a harmincban egy civil portrésorozat is benne foglaltatik/ A képeket szemlélve az tűnik föl inkább, hogy azokon valójában nem is a színésznő, sokkal inkább a ruhája szerepel: a ruha van megörökítve elölről és hátulról, közelről és távolról, különböző pózokban különböző esését mutatva az anyagnak, látható ékszerekkel és fejdíszekkel kiegészítve, látható a színpadi díszletben és kellékekkel, és látható a műterem üres terében. Társak azonban soha nincsenek mellette - sem a színésznő, sem a magánember: illetve: sem a jelmez, sem az utcai ruha mellett: Lukács Juliska ruhája mindig egyedüli szereplője a képeknek: legyen az jelmez vagy egy új utazóruha, legyen az egy hercegnő toalettje Sardou darabjában vagy Szigligeti cigány Rózsijának tarka rokolyája: alaposan körbefényképezték valahányat. Egészen a századfordulóig. Az utolsó képeket Letzter József készítette róla, amikor 1909-ben Debrecenben játszott: s akkor bizony már erőteljes retus segíthetett csak a meglehetősen kitelt alak vonalain. A következő húsz évből nem ismerjük Lukács Juliskának sem az arcát, sem az öltözeteit. ( I; 2-3-4; 5; 6 7.) * Hogy a közelébe kerülhessünk Lukács Júlia fényképeinek, azt a kort, s a kor fényképhasználati szokásait kellene megvizsgálnunk, amelyben készültek. Mindaz, ami írásunk alkotóelemeit képezni fogja, így a fényképek, az albumok, a kirakatok, az utcák és a színházak, vagyis a nyilvános terek különböző formái, akkor nyernek egységes értelmet, ha egy közös fogalom alá gyűjtjük őket, s ez: a nagyvárosi tömegkultúra: az az új kulturális metódus, amelynek segítségével a 19. század második felében metropolisz-státusukat éppen hogy csak elnyerő városok lakói élni próbáltak új közegükben, illetve, amelyet közösen hoztak létre, a város és lakói. A kiszolgáló, szolgáltatásokra épülő városiasság újfajta létgyakorlatot kívánt. 2 Verő György: Blaha Lujza és a Népszínház Budapest színi eletében. Bp., 1926. 21-23. 3 Dcbrcczcn, 1907. október 29. 4 Oláh Gábor: Naplók, (szerk.: Lakner Lajos) Debrecen, 2002. 2K9. 5 A mennyiségre nézve egyébkent irányadó lehet, hogy a millenniumi kiállítás alkalmával Küry Klára színésznőről egyszerre 60 darab képet készített majd állított ki Goszlcth István fényképész. Lásd: Kincses Károly: A színház, a fénykép. Bp., 1990. 16. 324
