A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Néprajz, kulturális antropológia - Vajda Mária: Bűnök, bűnösök, büntetések a székelyhídi uradalom úriszékének irataiban
EGYÉB VÉTKEK Több, bírósági eljárást kiváltó, jogellenes magatartás kerül ebbe a csoportba, melyek szórványosan fordultak elő a vizsgált anyagban, vagy összetett, halmozott eseteket tartalmaznak. Két erősen ittas atyafi, Szabó Mihály és Fodor János ,, vérengezni kívánók, éjjeli tsendességnek Isteni káromlások között tett megháborítója, " 1818. november 9-én a Csikostói Csapszéken 151 éjfél után bort akart inni. Bár a rabok tagadták, - a tanúk egybehangzó állítása szerint -, ,,a'mindenható istent nem irtóztak többszőr ki kiáltott botránkoztató szavak között káromlani", s miután a csikostói csaplár, Újvárosi István nekik bort adni nem akart, kapujának betörésével, s a csapszék felgyújtásával fenyegetőztek. Az úriszék végzése szerint, a többi pásztorra tekintettel, elrettentő példaként, kemény büntetést érdemeltek volna, azonban figyelembe véve felette ittas voltukat, mindkét rabot fejenként 50 pálcaütés elszenvedése után, betudván több mint egy hónapi fogvatartásukat, szabadon bocsátották. 152 Voltak renitens, a közösség erkölcsi normáit, együttélési szabályait betartani képtelen, léptennyomon a törvény szigorába ütköző személyek. Ilyen volt az albisi Kontz András szabadságos katona, aki a szőlőhegyen, a tilalmasban legelő lovakat, az uraság udvaráról erőszakkal kivitte. A bűnlajstromára rótták továbbá a helybeli elöljárókkal szembeni engedetlenséget. Arra való hivatkozással, hogy ő katona, az édesapjának házát, mely addig mindig a közterhek és szolgálatok viselésére kötelezett volt, a nemesi vármegye szolgálatát megengedni nem akarta, s a helységben számosan lévő többi szabadságos katonát ,,a' Köz tsendesség, jó rend ellen fel lázasztani nem átallotta". Továbbá amikor, mint erőszakos tilalomrontót az uradalmi fogházba kísérték, a bogyoszlói uraság hajdújának megverését! elfogatott, Kontz János nevű testvérével együtt, a köteleket mind magáról, mind testvéréről levagdalta, és elszökött, és több napon keresztül a szőlőhegyeken csavargott. De mióta a katonaságtól szabadsággal hazabocsátották, már a vármegye áristomában is megfenyítették búzalopásért, utána pedig verekedésért. A „Katonai Feö Kormányozó Elöljáróktól kiadatott rendelések szerént 8 napi árestommal is megbüntettetett olly hozzá tétellel, hogy ha mind ezek atánn magát tsendességben nem tartaná a'ki adott rendelések szerént a'Ns Regementhez viszsza küldetik." Ezeknek azonban semmi foganatja nem volt, „ezen Kontz András nevű Szabadságos Katona, Napról Napra a'határt nem esmérő engedetlenségböl s meg rögzött roszszaságból semmit alább nem hagyna, sötl a' kiállott büntetések utánn is magát megjobbítani nem akarná, tehát ezeknélfogvást, a'Ns Régementhez való kísértetes végett az Actákkal együtt a' N.Váradi B:Márjási Ns Regementye Verbung Comandójához kisértetni rendeltetik." 1 " Gondot okozott, hogy a rabok kísérésével, őrzésével megbízott strázsák is megvesztegethetők, befolyásolhatók voltak, így maguk is részesei lettek a rabok szökésének. A már több ízben emlegetett testvérpárt, Kontz Jánost és Kontz Andrást is, amikor az uradalmi tömlöcbe akarták volna a bírák kísértetni, az ezzel megbízott strázsák, a rabokkal együtt az albisi szőlőhegyre mentek, s ott napestig boroztak, s a rabokról a vasat is leoldották. A vallomásokból aztán kiderült, hogy a két rab bekísérésére kirendelt strázsák közül Bárfi András és Létai Ferenc a helység végétől két társukat, Dombi Andrást és Szt. Miklósi Istvánt hazaküldték, azzal, hogy majd ők bekísérik a rabokat a tömlöcbe. így az utóbbi két strázsát, miután elhagyták az őrizetükre bízott rabokat, csak 20 pálcaütés elszenvedésére ítélték. Bárfi András -, aki a rabokról a vasat is leoldotta, sőt a pincebeli borozást követően, a rabokat ott hagyván, még a hegyre ment,,kalandozni", ahonnan késő estig vissza 151 Valószínűleg a Székelyhídhoz tartozó Csikostó tanyáról van szó - Vö. A Magyar Szent Korona területen levő községek Állomási névmutatója. Szcrk.: Nagy Dczső-Klcin Vilmos. Karczag, 1910. 105. 152 HBML. IV. A. 6/g. No. 10. 45. 153 HBML. IV. A. 6/g. No. 10. fol. 47-48. (1818) 317
