A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Iparművészet - P. Szalay Emőke: Az úrihímzés spirális ornamentumának változatai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye református gyülekezeteiben
lyezett el a hímző (Palotay 1940. 49. 101. kép). Az általa felsorolt további hét hímzés kivétel nélkül református templomból származik 5 . Palotay Gertrúd a miskolci Avas térítői között közölt még három spirálindásat (Palotay 1937. 4. a. kép), valamint Szamosköblösről egyet (Palotay 1940. 16. kép). Árva Bethlen Katának a gyulafehérvári egyháznak adományozott abroszán, amely az ismert anyagban egyedülálló, sorba helyezett spirálindás motívum szegélyezi az oldalakat, közepén két sorban közrefogva a két szél összeillesztését (Palotay 1942. 13. kép). V. Ember Mária a Nemzeti Múzeum gyűjteményéből 11 spirálindás mintával díszített textíliát sorol fel, mindegyik református úrasztali terítő (V. Ember Mária 1981. 168-178. sz. hímzések). Egy miseruha díszítményében jelenik meg ilyen jellegű motívum, de ezen a spirálinda hullámindából ágazik ki (V. Ember Mária 1981. 208. sz.). Takács Béla a református templomok térítőiről írott munkájában 7 terítőt közölt (Takács 1983. 41-47. kép). Hajdú-Bihar megyében ugyancsak 11 spirálinda díszítésű úrasztali terítő ismert (P. Szalay 2000. 58-70. rajz). László Emőke az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből 18 terítőt sorol ebbe a csoportba, amelyek közül a fentebb említett három darab kivételével mindegyik úrasztali terítő (László 2001. 189-207. sz.). Felhősné Csiszár Sarolta Kárpátalján négy spirálindás úrasztali terítőt talált (Felhősné Csiszár 2002. 2. 8. 9. kép és 8. rajz). A számadatok alapján felvethetjük, amint arról fentebb szóltunk, hogy ez a minta elsősorban sarokmintaként használható, hiszen az ismert 52 db textíliából csupán három nem úrasztali terítő. Mindezek ismeretében talán nem alap nélkül tételezzük fel, hogy ezzel a mintával elsősorban kendőket hímeztek, amelyek úrasztali térítőként is szolgálhattak (V. Ember Mária 1981. 47.). Természetesen megállapításunknál azt az ismert tényt is figyelembe kell venni, hogy az úrihímzések közül legnagyobb számban úrasztali terítők maradtak fenn. A következő szempont, amelyet vizsgálhatunk, a terítők készítési helye. Ebben az esetben is figyelemmel kell lennünk az esetlegességre, hogy csupán a közölt anyagra hivatkozunk. Palotay Gertrúd által közölt textíliák közül 4 db a Felvidékről, 1 db alföldi, 4 darab Erdélyből származik. V. Ember Mária anyagában 7 db felvidéki megjelölésű, 3 db magyarországi, csupán 2 db erdélyi. A László Emőke által közölt anyagban 4 db felvidéki, 10 db magyarországi megjelölésű, amelyek közül 3 db Borsod megyei, 3 db pedig erdélyi. Összesítve úgy tűnik, hogy az eddig közölt anyagból a két országos múzeum révén legtöbb a Felvidékről származik, alig valamivel kevesebb a magyarországi megjelölés, amelyből viszont nem derül ki egyértelműen, hogy az ország mely részéből valók, míg legkevesebb az erdélyi. Ezek az adatok viszont erősen torzíthatnak, hiszen még napjainkban is csupán töredékét ismerjük a református templomokban őrzött úrasztali térítőknek. Amint fentebb említettük, a spirálindás díszítésű emlékek szinte kizárólagosan református úrasztali terítők, ezért napjainkban is legnagyobb részt a gyülekezetek őrzik őket. Erre példa HajdúBihar megye, ahol 29 településen 11 db spirálindás terítő került elő. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez a szám nyolc darabbal bővült. A Tiszántúli Református Egyházkerületben Tiszadcrzsről és Hódmezővásárhelyről ismerünk még 4 példát. A Tiszáninneni Egyházkerület, a Királyhágó melléki Református Egyházkerület, az Erdélyi Egyházkerület és a Dunántúli Egyházkerület teljes anyagát sem ismerjük. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei feltárt anyagban két terítő mintája szinte a legapróbb részletekig megegyezik. Olyan sajátosságok vannak közöttük, amelyek alapján feltételezhető, hogy azonos példára mennek vissza. 5 A terítők a következő helyekről származnak: 100. sz. Miskolc, (ez azonos a Palotay 1937. 6. a. képen bemutatott terítővel), 101. sz. Kolozsvár, 102. sz. Feltold, Kassai Múzeum, 103. sz. Felföld, Iparművészeti Múzeum, (azonos László Emőke 2001. 200. sz. terítővel), 105. sz. Zsobok, 106. sz. Poroszló, 107. sz. Vajdakamarás. 258
