A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Történelem - Boldog Zoltán: Állópajzs Déri Frigyes fegyevergyűjteményéből
gasztottak, erre pedig pergamenszerüen kikészített bőr került. Ennek az eljárásnak köszönhetően a pajzs felületén levő bőr mindig dobszerüen feszes volt, a bőrt krétázták is. A pajzson két vágás nyoma van, ezt a restaurálásnál eredeti állapotban hagyták. Tartószíjakat rögzítő szegecsei a kor szokása szerint ónozottak voltak (BENCZE 1-3). A pajzs festése igen egyedi, de a fekete sasszárny-motívum elég gyakori kép a korabeli pajzsokon 12 . A 2. számú, piros-fehér sávos festésű másik huszárpajzs is erdélyi. Arányai kissé eltérnek a 2. pajzstól. Festésének mintájára szintén több párhuzamot találni. 13 Olívzöldre mázolt belső felének festett dísze viszont ritka: szögekkel átszúrt végű, lángoló keresztet ábrázol. A tárcsapajzsok festése általában igen díszes volt. Elterjedt minták voltak a piros-fehér sávozás, szablyát tartó kar, félhold és csillag, fekete sasszárny képe. A török tárcsapajzsokon szintén előfordul sasszárnyas díszítés, illetve felirat is. A törökök által használt tárcsák ábrázolásain gyakran látható széles festett keret (török tárcsák ábrázolásai: 9.jegyzet). A korabeli magyar céhes rendeletekből ismerjük a pajzskészítők betanításának rendjét és a kész pajzsokkal szembeni követelményt is. A pápai pajzs-és kopjagyártó céhnél az 1613-as céhlevél szerint a pajzskészítők tanuló inasa három évig házi szolgálatot végzett, ezalatt a mesterlegények betanították a festésre, a mester pedig a pajzskészítés mesterségébe. A tanulóidő leteltével a mester fizetségként 2 forintot, vagy három pajzsot tartozott adni az inasnak, még ha el is akart volna menni, de maradhatott is, mint mesterlegény. Ez esetben „egy kántorra" (kántorböjtönként, durván negyedévente, illetve 4-2-3-3 havonta -SZENTPÉTERY 1985, 76) saját munkaként három új pajzsot csinálhatott a mestere szerszámaival, és 2 forint is járt neki, ezenfelül a megjavított pajzsok árából 25 pénz illette meg. A céhlevél megkövetelte, hogy az elkészült pajzsoknak bőrrel jól borított, megenyvezett és „ötször megkent" pajzsoknak kellett lenniük (REIZNER 1895, 95-96). Erdélyben Nagyszebenben működött a fennmaradt írásos emlékek alapján híres pajzsgyártó céh a középkorban, mely folytatta működését a török korban is. A Déri-gyűjtemény huszártárcsái is minden bizonnyal nagyszebeni műhelyből kerültek ki (KALMÁR 1971, 325). A magyar huszárok fegyverzetéből nagyjából a tizenöt éves háború idején tűnt el a tárcsapajzs (KOVÁCS S.2000,159), mely a hazánkban használt utolsó hadipajzsok egyike volt. Kevés, főleg a „peremterületeken" fellelhető szórványos példától eltekintve a pajzsok nemsokára végleg eltűntek az európai csataterekről is. I4 12 Fegyvertári párhuzam:55.3550. Kalmár János a fenti debreceni pajzson levő madárfej-ábrázolás miatt kizárta annak török eredetet, mivel „az iszlám tiltja az elő alakok ábrázolását" (KALMÁR 1961, 203;KALMÁR 1971, 313). A debreceni tárcsapajzs valóban nem török, de Kalmár helytelen indokának a teljes iszlám miniatúrafestészet puszta létezése is ellentmond. Az elő alakok, „lelkes lények" ábrázolását nem is maga a Korán tiltja, csak az iszlámhoz köthető néphagyomány (LÁSZLÓ 1974, 66). 13 Fegyvertári párhuzam:55.3545,brassói eredettel, és KALMÁR 1971, 104.kcp. 14 Kelet-Európában még a lengyeleknél a fonott kalkant a XVII. században is használták, de idővel ebből is leginkább dísztárgy lett (ZYGULSKI 1999, 75-78). Bár a pajzs a komoly tűzfegyverek korában már elavulttá vált, Nyugat-Európában a XVI. század vegén, de meg a XVII. század elején is voltak „targctier"-nck nevezett, kisebb létszámú kardos-pajzsos csapatok még néhány hadseregben. Sok, ekkor használt kerek hadipajzs már vasból készült. Ezek a nehéz pajzsok meg valamennyire a golyóktól is védtek (KALMÁR 1971, 323). Az angol lovasságnál a pajzs használatának XVI. század végen az van az utolsó említése, az Írországban harcoló angol lándzsás könnyülovasságnál, és a XVI-XVII. századi ír harcosok fegyverzetének is része volt még a kerek fa- vagy bőrpajzs (HEATH 1999,12,45-46). Nyugat-Európában csatában legutoljára a tradicionális módon felszerelt, főleg közelharcban jeleskedő skót gyalogság használt pajzsot a jakobita felkelés idején (1745-1746). 247
