A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Történelem - Boldog Zoltán: Állópajzs Déri Frigyes fegyevergyűjteményéből

A pavézék kisebb, kézi változatait, a tárcsákat** a XIV-XV. századi katonák, főleg a lovasok használták személyi védelemre. E pajzsok közepe gyakran bordaszerüen kiemelkedik, hogy a pajzstartó karnak jobb fogása legyen (ZARNÓCZKI 1990, 46). E kisméretű pavézéknek sajnos nincs hazánkban fennmaradt példánya. Hunyadi Mátyás Párizsban őrzött temetési pajzsa tartozik ebbe a típusba (KALMÁR 1975, 549-552). Magyarországon a XV. század második felében már a gótikus tárcsáknak sajátos változata alakult ki egy akkor formálódó sajátos fegyvernemnek, a huszárságnak használatában (KALMÁR 1961, 195-209;KALMÁR 1971, 309,317; ZARNÓCZKI 1990,50-51). A huszárság által használt, immár sima felületű, ívesen hajlított tárcsákon eleinte lándzsatámasztó bevágás is volt, ez később elmaradt. A legszembetűnőbb újítás a XVI. századi, klasszikusnak mondható magyar tárcsapajzsokon a felugró csúcs volt, mely jól védte a fejet az oldalról jövő vágásoktól. Ezt a hatékony pajzstípust idővel a lengyelek (WASILKOWSKA 1998, 8) és a törökök is átvették. A töröknél minden bizonnyal elsősorban a hódoltsági török csapatoknál terjedhetett el. Annak ellenérc, hogy a fa tárcsapajzs erősebb volt, a hagyományos török pajzsot, a vesszőből font kerek „kalkan"-f

; sohasem szorította ki. Az 1595-ös mezőkeresztesi csata egyetlen, igen részletes korabeli ábrázolásán, egy török miniatúrán tisztán látható, hogy a török sereg nagyobb része még a kalkant használta. Tárcsapajzsot csak egyetlen, a többitől jól elkülönülve álló lovascsapat hord a török balszárnyon. Bár a csata hadrendjének teljes rekonstruálása nem éppen problémamentes (TÓTH 2000, 233-234) annyi megállapítható, hogy a balszárnyon a ruméliai csapatok és a temesvári pasa hada volt, elővédként irreguláris lovassággal. A tárcsapajzsos lovascsapat ezek egyike lehet, de olykor a tárcsa látható más török miniatúrákon gyalogosok, így janicsárok kezében is"'. Európai gyűjteményekben, már csak a huszártornák egykori külföldi népszerűsége miatt is, sok magyaros tárcsapajzsot őriznek". Tipikus XVI. századi huszárpajzsok a Déri-gyűjtemény huszárpajzsai is. Déri leírása szerint erdélyi eredetűek. Kalmár szerint nagyszebeni készítmények (KALMÁR 1971, 313). A I. számú pajzs átlagos vastagsága 8 mm. Anyaga erdei fenyő, ívesen hajlított és ragasztott dcszkadarabokból áll. A deszkákra keresztben, a fa szálirányára merőlegesen enyvezett kenderrost-szálakat ra8 Elnevezésük (német tartsche, angol targe, latin targia) a középkori pajzsok sokféle neveitől eltérően szinte biztosan kisméretű kézipajzsot jelent, de a tormája már nem egyértelmű, szögletes és kerek pajzsot is illettek ezzel a névvel (DENKSTEIN 1964, 174). 9 A kaikon vesszőkből font könnyű, kerek pajzs. Valószínűleg a legrégebbi pajzstípiisok egyike, mert, bár legkorábbi ábrázolása a Kr.e. V. századból ismert, a készítési technikája azonos a kosárfonáséval, ami jóval régebbi eredetre enged következtetni. Két fogója volt középen, amit sokszor kívül fémlemez, belül párnázás védett. Keleten és a nomádoknál is elterjedtek voltak az ilyen fonott pajzsok, az oszmán-török lovasság még a XVII. században is használta a kalkant. Szorosan összefont vesszői között a nyílvessző elakadt ugyan, de kard-vagy szablyavágással szemben nem sokat ért. Lényegében a vértezet könnyű kiegészítője volt. A kalkan magyar katonáknál nem terjedt el, a lengyeleknél viszont igen, olyannyira, hogy a XVII. századi török és lengyel kalkanokat alig lehet megkülönböztetni egymástól (ZYGULSK1 1999, 7278, BLAIR-TARASSUK 1982, 289-290). 10 A mczőkcrcsztcsi csata ábrázolása: Egri győzelmi irat, 1596 körül-lt.sz.Hazinc 1609, oldaljelzet: 50b-5la. (FEHÉR 1975, lL.t.). Ezenkívül a XVI. századi török miniatúrákon elég gyakran ábrázoltak tárcsapajzsokat. Szülejmánnáme (1558 körül) -lt.sz. Hazinc 1517, oldaljclzctck:2

12a, 19b-220a - az itt ábrázolt tárcsapajzson jól láthatóan török felirat van, 256b. (FEHÉR 1975, XI., XII., XIII.t. ). Fütühat-i Dzsámila (1558 körül) -lt.sz.: Hazinc 1592, oldaljclzct : 9a. (FEHÉR 1975, XXXIV/A XXXV.t.). Munsaat al-Szalatin (1574 körül) -lt.sz.: Hazinc 1339 , oldaljclzct: 40b-42a. (FEHÉR 1975, XLII/B t.). 11 1 SZENDREI 1893, 266, 267-268, 382, 696; SZENDREI 1917, 334, 339; SZENDREI 1918, 38- 39, 41, 43, 44, 199, 200; SZENDREI 1922/1923, 271, 277; SZENDREI 1925, 450.JAGDKA1VIMER 11,95.kép; COLLECTION 1908, T. XIX .H 17., KALMÁR 1971,315-316. 246