A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Régészet, ókortudomány - Szolnoki László: A nagycseri vaseszközlelet

ságra található az újlaki templomtól. A vizsgált területen megfigyelt nagy mennyiségű kerámiatöredék alapján valószínűsíthető, hogy az egykori település a templomot délről és keletről övező, hosszan elnyúló, homokháton helyezkedett el. A falu teljes kiterjedését a dús aljnövényzetű erdő miatt nem lehetett pontosan meghatározni. A lelőhely azonosítása közben, az erdőirtás területén, gyűjtött kerámiadarabok nagy része díszítés nélküli, vékony, homokkal soványított, vörösesbarna, vagy vörösesszürke színű oldaltöredék. Néhány vörös és barna kerámiadarabon csigavonal díszítés látható (XI. t. 2, 5.). Az összegyűjtött kerámiadarabok 30%-ban szürkésfehér, fehér színűek, gyakori rajtuk az egyetlen barázdával képzett tág hullámvonal, amely az edények falát több sávban ékíti (XI. t. 1,3, 4.). Két vörösesbarna fenéktöredék mellett (IX. t. 1, 2.) egy fehér kerámiából készült fazékfenék is megfigyelhető a leletanyagban (IX. t. 3.). A peremtöredékek között található ívesen kihajló, bcsimított peremű, vörös (X. t. 1, 3.) és fehér színű (X. t. 2.). A fazék és csupordarabok mellett egy vaskosabb, szögletesre profitált peremű, szürkésfehér színű bogrács peremtöredék is előkerült (X. t. 2.). Az összegyűjtött edénytöredékek legnagyobb része a XII-XIII. század kerámiájának jellegzetességeit tükrözi, néhány tagoltabb peremtöredék, a fehér kerámia nagy száma és a lelőhelyen megfigyelt jobb kidolgozású, vékony, fehér színű kerámia töredékek alapján a település valószínűleg megérte a XIV. századot.

46 A nagycserei fémeszközök kora, a lelőhelytől kis távolságra gyűjtött kerámiadarabok, a közelben levő Árpád-kori templom, az írott források és a szerszámok szerencsésebb körülmények között előkerült párhuzamai alapján a XIII. századra, XIV. század elejére datálható. Az eszközök kopottan, de használható állapotban kerültek elő így valószínűtlen, hogy kereskedő áruja, vagy kovács, javításra félretett, raktárkészlete lenne. A lelet, a szerszámok mezőgazdasági jellege és a kopásnyomok alapján, egy kisebb paraszti gazdaság értékes szerszámkészlete lehetett. Az ekevas földmüvelésre, a rövidkaszák állattartásra, a béklyó kifejezetten lótartásra utal. A fúró és a fejszék a lakóhely körül adódó munkák legalapvetőbb eszközei. A leletanyagban egyetlen kardpengéből kialakított rövidkaszán lehet csak megfigyelni a vaseszközök másodlagos felhasználását. A nagycseréi eszközökkel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy elrejtett raktárleletre bukkantak-e 2004 októberében megtalálói, vagy egy elpusztult, késő Árpád-kori építmény betöltésében hevertek, amíg a fémkereső készülékek nem jelezték helyüket. Az a körülmény, hogy a tárgyakat egy helyen szorosan egymás mellett találták, arra utal, hogy egy vaseszköz raktárlelettel van dolgunk, de a kérdést megnyugtatóan csak a lelőhelyen végzett feltárás tudná tisztázni. IRODALOM ANJOU-KORI OKMÁNYTÁR 1878 Codex Diplomaticus Hungaricus Andcgavcnsis. Szcrk. Nagy I.-Tasnádi Nagy Gy. I-VU..Budapest, 1878-1920. BALASSA I. 1973 Az eke és a szántás története Magyarországon. Budapest, 1973. BODGÁL F. 1962 Közösségi kováes a mezőkövesdi matyóknál. NÉ (44) 1962, 81 -96. CSÁNK1 D. 1890 Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. I-III., V. Budapest, 1890-1913. ÉRI [.-BÁLINT A. 1959 Muhi elpusztult középkori falu tárgyi emlékei. Rég. Füz. Ser. II. 6. 1959. 46 Szabó .1. Gy. 1975, 23-24; Holl 1963, 336 223