A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Régészet, ókortudomány - Gesztelyi Tamás: Sol-Chritus in rota – Nagyszombat középkori pecsétjének ikonográfiája és ikonológiája
ta át Nap-szimbólummá, hanem összekapcsolva a Krisztus arccal, mintegy alárendelte ennek. A továbbiakban azt a kérdést kell megválaszolnunk, hogy mi lehet ennek a szokatlan megoldásnak a gondolati háttere. A pecsét értelmezésének Boethiusnál fellelhető filozófiai előzményére már Takács is utalt (i. m. 72. sk.). A De consolatione Philosophiae valóban olyan munka, melyből mind Fortuna, mind pedig a középpontba helyezett (fiú)isten szerepe, ill. kettőjük összekapcsolása megmagyarázható. Az isten szerepének értelmezésénél érdemes egy még korábbi forrást is megemlíteni, mely nyilván Boethiusra is hatást gyakorolt. Ez pedig Cicero, aki a De natura deorumban (II. 3, 3 1, 80) így írja le a világrendet: „itt istenekről van szó, akiknek látjuk nagyszerű erejét és fénylő arcát, a Napról beszélek meg a Holdról és a bolygó meg az állócsillagokról, ...melyek az egész világot áthatják az emberiség nagy javára és hasznára. Ebből adódik, hogy mindent az isteni értelem és bölcsesség kormányoz." (ford. Havas L.) Ebből a leírásból, és a középponti alak eredeti jelentéséből is valószínűsíthető, hogy a pecséten megjelenő csillagot valóban csillagnak kell értelmeznünk, és a Holddal meg a Nappal együtt alkotják az égi szférát. Kétségtelen tehát, hogy a pecsét gondolati hátterének gyökerei a sztoikus és újplatónikus tanításokban keresendők, melyeket a kompozíció tervezője minden további nélkül ismerhetett. Meg kell azonban azt is magyaráznunk, hogyan illeszkedett be a címerben kifejeződő szimbolika a korabeli keresztény teológiai gondolkodásba. Hogyan lehet jelen az események alakulásában egyszerre a kiszámíthatatlan és forgandó szerencse, valamint az Isten világmindenségre kiterjedő irányító szerepe? Erre a kérdésre Aquinói Szent Tamás Summa Theologiaejából kapjuk meg a választ. Egyrészt „az isteni gondviselésnek minden alá van vetve" (necesse est...omnia divinae providentiae subiacere, I 22, 2, 5). Másrészt viszont „Isten az egész lét gondviselője, gondviseléséhez tartozik, hogy megengedje, hogy egyes részleges dolgokban bizonyos hiányosságok legyenek, nehogy a világegyetem tökéletes java meghiúsuljon." 3I (Deus sit universalis provisor totius entis, ad ipsius providentiam pertinet ut permittat quosdam defectus esse in aliquibus particularibus rebus, ne impediatur bonum universi perfectum. I. 22, 2, 5.) Ez tehát a skolasztikában megfogalmazódó isteni gondviselés és kiszámíthatatlan (bal)szerencse egymáshoz való viszonya, azaz dialektikája. Úgy gondoljuk, hogy Nagyszombat városának címere e tanítás ismeretében születhetett meg, és akár ennek illusztrálásaként is értelmezhető. Aquinói Szt. Tamás alakja és tanítása igen hamar vált a korabeli művészet témájává és ihietőjévé. 1323-as szentté avatását követően festette meg Lippo Memmi Szt. Tamás megdicsőülése c. táblaképét. A. Orcagna, aki az orvietói dóm homlokzatán dolgozott, a 14. sz. közepén Firenzében az Orsanmichele szentségházán a 15 erény allegóriájának faragványait a Summa Theologiae leírása alapján készítette el. 12 A sort a firenzei Santa Maria Novella freskóival lehetne folytatni. A skolasztikus tanítások közvetlen hatása különösen a francia és az itáliai építészetben állapítható meg. E. Panofsky Villard de Honnecourt (meghalt 1263-ban) Albumának vizsgálata alapján jutott arra a következtetésre, hogy a korabeli „építész minden bizonnyal szoros kapcsolatban élt a szobrászokkal, az üvegmívesekkel, a fafaragókkal stb akiket saját vállalkozásaihoz felszegődtetett és ellenőrzött, és akiknek ikonográfiái programot kellett adnia, melyet...csak egy skolasztikus tanácsainak segítségével, azzal szorosan együttműködve dolgozhatott ki."" Nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy Nagyszombat címerének tervezője egy Honnecourtéhoz hasonló mintakönyvet használt munkája elkészítéséhez, feltehetően a 13-14. sz. fordulója körüli években. Az eredetinek tekinthető, Esztergomi Főegyházmegyei Levéltárban őrzött pecsét karcsú és könnyed oszlopformájú küllőit nézve indokoltan gondolhatunk francia vagy itáliai tervezőre, aki - a Hélios/Sol portréból ítélve - az antik művészetben is jártassággal rendelkezett. 31 Aquinói Szent Tamás A teológia foglalata 1/2. Ford. Tudós-Takács János. Budapest 1995. 32 Az itáliai reneszánsz. Építeszet Szobrászat Festészet Rajz. Szcrk. R. Toman. Budapest 1998, 75, 80. 33 E. Panofsky, Gótikus építeszet és skolasztikus gondolkodás. Budapest 1986, 15. 188
