A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Régészet, ókortudomány - Gesztelyi Tamás: Sol-Chritus in rota – Nagyszombat középkori pecsétjének ikonográfiája és ikonológiája

Az előbbi vélemények ellenére is szinte napjainkig előfordul a középponti arc Keresztelő Szent Jánosként való értelmezése az egyik legalaposabb magyarországi művészettörténetben: „Nagyszombat 14. századi pecsétjén a János-tál ábrázolása utal a védőszentre."

K A magyarországi kutatásban az 1990-es évek második felében Nagyszombat pecsétjének különös szimbolikájával két tanulmány is behatóan foglalkozott.

9 Vizsgálatuk alapja a BTM gyűjteményében őrzött pecsétmásolat volt. Takács Imre, aki jól ismerte a már korábban publikált változatokat, úgy gondolta, hogy Podhradczky „nem a 14. századi nagypecsétet írta le, hanem annak valószínűleg újkori utódját" (i. m. 77, 5. j.). Az esztergomi pecsétek felbukkanása rácáfolt erre a feltételezésre. Takács a fejet a kereszt, az A és Q. alapján egyértelműen hosszú hajú, szakállas Krisztusnak tekinti. A pecsét készítését a betűformái alapján a 14. sz. első felére vagy közepére helyezi. A csillagot a nap ábrázolásának tartja, a holddal együtt való megjelenését pedig apokaliptikus bibliai helyekre utaló teofánia attribútumoknak. Lehetségesnek tartja, hogy a hold a mindig változó Fortunát, a nap pedig Krisztust jelenti. Mind Takács, mind Kovács a kompozíció ikonográfiáját a Fortuna-kerékből kiindulva igyekszik megmagyarázni. Előbbi a 12. század derekáról származó beauvais-i Szent István templom északi kereszthajó homlokzatán kialakított rózsaablakra hivatkozik, amelyben az oszlopokat kerék küllőiként értelmezték, a tetejére pedig Fortuna alakját állították (i. m. 73). Hivatkozik továbbá Villard de Honnecourt 13. sz. közepe körüli vázlatkönyvének egyik rajzára, amelyen a hat részre osztott kerék közepén trónol Fortuna.'" Az örök körforgásban lévő világ, és a középpontban változatlanul és mozdulatlanul helyet foglaló istenség gondolatát pedig Boethius De consolatione Philosophiae IV. könyvére vezeti vissza (i.m. 73 sk.). Ezt az ikonográfiái mintát elfogadja Kovács, de hiányol egy láncszemet: „A Fortuna uralma alatt lévő változó világgal szembeállított isteni középpont tengelyében ugyanis nem a trónoló Krisztus, hanem Krisztus Szent Arca típusában megjelenített Facies Dei ábrázolás tűnik fel." (i.m. 339) Ennek jelentését és funkcióját igyekszik kinyomozni a szerző. A kereket a Mennyre vonatkoztatja, a középpontjában ábrázolt Facies Dei előképét pedig az ún. Rotschild énekeskönyv egyik miniatúráján fedezi fel (i.m. 341, 3. kép). A Szent Arc nyugati elterjedését Veronika kendőjére vezeti vissza, amit Nagy Lajos Rómában többször is megtekintett. J. Sambucus Emblemata c. müvében a nagyszombati címerre utaló képen valóban két angyal kendőt tart egy kerék fölött. Kovács a pecséten megjelenő Istenarcnak palládium-funkciót tulajdonít, ahogy a képtípus ősforrásának számító Abgar-kép is ezt a szerepet töltötte be. Erre utal a címerre vonatkozó leírásban az „oltalma e mennyei jelkép". Eddig a pecsétre vonatkozó megállapítások. A továbbiakban foglalkozzunk először az ikonográfia tisztázásával. Az esztergomi pecsétek e tekintetben azért jelentenek új fejleményt, mert ezeken teljes egyértelműséggel megállapítható, hogy a középpontban egy ifjúfej jelenik meg, dús hullámokban aláhulló hajjal, az arca sajnos felismerhetetlen, de úgy tűnik, hogy szakálltalan. Hosszú szakálla bizonyosan nincs, mert annak körvonalai kirajzolódnának. Szakálltalan ifjúarc jelenik meg a Nypoort készítette nagyszombati Kalendárium (1683) címlapján is (Kovács i.m. 341, 2. kép). A legsajátosabb attribútuma pedig, hogy a fejet sugárkoszorú veszi körül. E sugarakat Czobor is, és Takács is a kereszt szárainak tartja, ennek ellentmond azonban, hogy a vonalak egyenesek, és nem íveltek, mint a kereszt szárai esetében; egymástól egyenlő távolságra vannak, 8 A magyarországi művészet törtenete II. 1300-1472 körül. Szcrk. Marosi E. Budapest 1987, 164, 763/3. kép. 9 Takács /.. Et Dens in rota. Nagyszombat város középkori pecsétjének ikonográfiája (Die Ikonographie des mittelalterlichen Siegels der Stadt Tirnau. Zusammenfassung). Ars Hungarica 25, 1997, 69-79. Kovács /., „Címere, lám, a kerek, oltalma c mennyei jelkép". Meg egyszer a nagyszombati pecsét ikonográfiájáról (Still on the subject of the iconography of the Seal of Nagyszmbat. Summary). Ars Hungarica 26, 1998,339-351. 10 Vö.: H. .J. Dow, The Rose-window. Journal of the Warburg and Courtauld Institut 20, 1957, 271. 183