A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Természettudomány - Dudás Miklós: Az európai keselyű fajok védelmének lehetőségei napjainkban a Kárpát medencében

évek elején itt a három keselyűfaj közül még a barátkeselyü a leggyakoribb (Lakatos K.). A századforduló elejére a fakókeselyű javára tolódik el az arány: 1922-ben egy lódögön 45 fakókeselyű mellett már csak 6 barátkeselyűt figyeltek meg (Nagy J.). Az ezt követő évtizedekben egyre ritkuló számban fordultak elő keselyűk a Hortobágyon. Az egyes keselyűfajok egykori fészkelő és előfordulási helyei 1947-ben még egyszer utoljára inváziószerűen megjelent a fakókeselyű. A háborús jóvátétel miatt a hortobágyi pusztákon az állatsűrűség megsokszorozódott, s ezáltal a temetetlen dögök száma is megnövekedett. A még megmaradt állományok szinte utolsó hírnökeiként megjelent néhány tucat fakókeselyű, s hosszú hetekig elidőzött a háborítatlan legelőkön. 1948-ban még öt barátkeselyű is feltűnt Máta-pusztán a Juhosháti erdőnél. Majd néhány évvel később Máta-pusztán a Sárkány tanya közelébe két fakókeselyű közül egy példányt lelőnek (Nagy J.). 8