A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Restaurálás - Morgós András: A restaurálás és a „konzerváló és preparáló laboratórium” története a debreceni Déri Múzeumben

használat után bő vízben lemosom, utána 10%-os sósav, vagy kénsav oldattal mosom, s a savtól újra bő vízben lemosom, szárítom. Ha az alumíniumot ilyen átmosás után használjuk, 2%-os nátronlúg oldatot kell alkalmazni, mert az esetleges savmaradvány közömbösítéséhez használódik fel a lúg egy része. Kb. 1 évi használatom leszűrt tapasztalatait fektettem le. Az eredmény pontosan ugyanolyan, mint mikor zinket alkalmazok a fémek kezeléséhez. Ha ezt az eljárást minden múzeumban bevezetik (közel 50 múzeum anyagát kezelik az országban), jelentős megtakarítást jelent nemzetgazdasági szempontból." Régészeti vastárgyak metallográfiai vizsgálata kormeghatározás céljából A metallográfiai vizsgálatok elvégzéséhez szintén a Csepeli Vas- és Fémmüvek nyújtott segítséget. Különösebb eredményt nem sikerült elérni e téren. Viszont kiderült, hogy némely régészeti „vasmagos"-nak hitt tárgyról kiderült, hogy a „vasmag" már nem vasmag, hanem a vasmaghoz hasonló keménységű magnetit, amely korrózió, oxidálódás útján jött létre (Ditróiné 1956b). Régészeti fémleletek sómentesítése Az ásatás után a raktárba bekerült fémtárgyak oxidálódása a vízben oldódó különféle sók hatására történik. A folyamatot részben befolyásolja a fémek összetétele. A fémek konzerválása során az egyik legfontosabb a lelet sómentesítése, ami a tárgy váltott desztillált vízben történő kifőzése. Itt nagyon fontos a folyamat előremenetelének a kontrollálása, ami a kifőző víz sókra történő vizsgálatát jelenti. Általában a kifőző vizet csak klorid ionokra szokták vizsgálni, holott a talajból szulfát és nitrát is került a leletbe. Debrecenben a kifőző vizet klorid mellett szulfátra és nitrátra is vizsgálták. A gyakorlat azt mutatta, hogy a nitrát hamarabb kioldódik a tárgyból, de a szulfátot és a kloridot csak hosszú idő alatt lehet a tárgyból kivonni (Ditróiné 1956b). Nitrátra való vizsgálat (a Debrecenben alkalmazott módszer szerint): A kifőző deszt. vízből kb. 1 cm

3-nyit kémcsőbe teszünk. Ehhez morzsányi brucint és 3 cm

3-nyi tömény kénsavat adunk. Az oldatot tiszta üvegbottal összekeverjük. Nitrát jelenlétében az oldat az első pillanatban vörös lesz, majd hosszabb állás után megsárgul. A tárgyak kifőzését mindaddig ismételjük, amíg a vörös elszíneződés tapasztalható. Szulfátra történő vizsgálat: A kifőző deszt. vízből kb. 10 cm

3-nyit egy kémcsőbe teszünk, majd pár csepp 10%-os bárium-klorid oldatot adunk hozzá. Szulfát jelenlétében fehér porszem csapadék keletkezik. A kifözest mindaddig kell ismételni, amíg a bárium-klorid hozzáadásakor fehér opalizációt észlelünk. Fémleletekre rárakódott kemény mészkőréteg eltávolítása Sok gondot okozhat a talajból előkerült régészeti fémtárgyakon a talajnedvekből kialakult karbonátréteg (mészkőréteg) eltávolítása. Általában ezt óvatos kapargatással, pattintgatással távolították el. Debrecenben az eltávolítás előtt a réteget 10%-os ammóniákszódás oldatban történő 24 órás főzéssel lazították. Eredményes kísérleteket végeztek szénsavas vízben (szódavízben) hosszabb ideig történő áztatással. Ennek során a kemény vízben oldhatatlan mészkőréteg kalcium-hidrokarbonáttá alakul, ami vízben oldódik. 426