A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Természettudomány - Juhász Lajos: Odúlakó madárfajok állományának változása egy dél-nyírségi keményfa ligeterdőben

10. KÖVETKEZTETÉSEK A Nagycserei erdőben végzet megfigyelések alapján bizonyítható a keményfa ligeterdőkben az odúlakó madarak fajgazdag társuláskomplexének fennmaradása. Ezek a területek egyben néhány faj populációinak szinte egyedüli élőhelyeként egzisztálnak (Picus canus, Dendrocopos medius, Dryocopos martius). A mesterséges fészekodvakban új fajként megjelent a kormos légykapó, ez a régióban unikális, egyben a magyar madártani irodalomban a régióra nézve új adatnak számít! Az odútelep kialakításánál azonban elsődleges szempont az adott élőhely kiterjedése és földrajzi környezetben elfoglalt státusa, biológiai állapota. Általánosan nem ajánlható néhány hektáros természetközeli erdőállományban történő odútelepítés tekintve, hogy az 5 ha-nál kisebb kiterjedésű területek madártani szempontból rendkívül erős specializációt indítanak be és az odútelep szerepe a természetes faj utánpótlásban csekély. Odútelep hiányában e fajok populációinak egyedsürüsége jelentősen csökkenhet, amely az erdő természetes eltartóképességének - fészkelőhely hiányában - csak részleges kihasználását jelentené. Az odútelepen költő fajok éves szaporulata - fogás-visszafogás módszere alapján bizonyíthatóan - a területtel határos és részben távolabbi erdőségek természetes faj utánpótlását biztosítja, így ez mind biológiai, mind természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű! 11. ÖSSZEFOGLALÁS A nyírségi keményfa ligeterdőkben bizonyítható az odúlakó madarak fajgazdag társuláskomplexének fennmaradása. Ezek a területek egyben néhány faj populációinak szinte egyedüli élőhelyeként egzisztálnak (Picus canus, Dendrocopos medius, Dryocopos martius). A mesterséges fészekodvakban új fajként megjelent a kormos légykapó (Ficedula hypoleuca), ez a régióban unikális, egyben a magyar madártani irodalomban a régióra nézve új adatnak számít! Az eltérő kiterjedésű természetközeli keményfa ligetek földrajzi helyzetük és ökológiai (élőhelyi) adottságaik alapján, mint természetes „zöldfolyosók" egzisztálnak a kisebb termetű énekesek vonulása számára. Ez visszafogási adatokkal is bizonyítható. Több olyan madár került visszafogásra, amelyet ugyanazon helyen, az előző év(ek) ugyanazon időszakában jelöltünk meg. A vonuló madarakban ezen erdőterületek genetikailag rögzültek, mint a vonulási útvonalak („flyways") fontos táplálékbázisai. A maradvány keményfa ligeterdők eltérő nagyságú foltjai még ma is az egykori flóra és fauna refúgium területei és szerepük - különösen madártanilag - igen fontos a természetes fajutánpótlás szempontjából. Védelmük, háborítatlanságuk biztosítása ezért mindenképpen indokolt mert ezek az erdőtársulások a természetes élővilág reliktum, unikális és a régióban szokatlan elemeinek csaknem egyedüli menstvárai! Ezúton fejezzük ki köszönetünket mindazoknak, akik ténylegesen segítették a munkánkat, a terepi adatgyűjtésekben, kiértékelésben: Antal Zsuzsának, Gyüre Péternek, Kozák Lajosnak, Varga Sándornak. Kutatási programunkat a Környezetvédelmi Minisztérium KAC 027796/2001 sz. pályázati támogatása tette lehetővé. 41