A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Restaurálás - Morgós András: A restaurálás és a „konzerváló és preparáló laboratórium” története a debreceni Déri Múzeumben

szakszerűen végzett eddigi számozásokat megújítani, szóval a múzeum összes anyagát a jövő számára ebből a szempontból biztosítani." - „A múzeumi gyarapodásokat évről évre ugyanúgy szakszerűen preparálni és konzerválni..." - „A múzeumi anyag szokásos évi konzerválását szakszerűen irányítani, arra személyesen felügyelni s a kiállított és elraktározott anyagot állandóan figyelemmel tartani teljes felelősség mellett." - „A régészeti és általában a muzeális anyag kiegészítési, javítási és rekonstruálási munkálatainál a tisztviselőknek segíteni." Hegyi alkalmazásának elhúzódása miatt a laboratórium működése csak 1940 elején kezdődhetett meg. Ugyanakkor felvetődött egy laboráns alkalmazásának a kérdése is: „Egy véglegesített laboráns nélkül ez eltervelt és igen fontos szakmunkálatok a jövőben nem végezhetők el úgy, ahogy az egy ilyen intézetben kívánatos." (Sőregi 1939, 7). A tervek szerint a laboratórium nemcsak a saját múzeumi anyagot hivatott „a modern követelményeknek megfelelően a jövő számára biztosítani", hanem a „környékbeli kisebb múzeumoknak is szívesen lesz segítségére." (Sőregi 1939, 7) Az elektrotechnikai, preparáló és konzerváló, vegyészeti és fényképészeti laboratóriumokban beindult a munka. Ezt azonban hátráltatta, hogy 1939-1940-ben Hegyi katonai szolgálatai miatt több, mint fél évig volt távol a múzeumtól. A fennmaradó időben a múzeumban régészeti bronzes vastárgyakat konzervált: 13 db 48-as kasza-lándzsa, kispaládi bronzkincs, ártándzomlinpusztai vaskori lelet, hajdúdorogi honfoglaláskori lelet. Ezen kívül számos fa- és fémtárgyat is konzervált és „preparált". Műtárgyak vegyelemzésével is foglalkozott (idegen masszával bélelt római dénár analízise). Végezte az esetenként felmerülő fényképészeti munkát is. 1940-ben a leltározáskor a tárgyakról közel 200 fényképfelvételt készített, valamint 70 felvételt a hortobágyi tanulmányúton és a hortobágyi múzeumban. 110 diapozitívet készített az igazgató előadásához. A felvételeket maga laborálta és nagyította. (Sőregi 1940, 71-72). Hegyi még 1941 év elején számos régészeti bronz- és vastárgyat konzervált. 1941 március 31-vel részint családi körülményei, részint betegsége, főleg pedig váratlanul jött tanári kinevezése miatt megvált a múzeumtól, mert a vallás- és közoktatásügyi miniszter egy nyolc évvel korábban beadott kérelme alapján a nagykárolyi főgimnáziumba próbaszolgálatos tanárnak kinevezte. A laboratóriumot április 9-én leltár mellett átadta. Egyébként a m. kir. belügyminiszter leiratban értesítette a várost, hogy Hegyi szerződéses alkalmazásának meghosszabbításához 1941. jún. 30. után nem járult hozzá {Sőregi 1941, 5). Ezt követően a polgármester a múzeumi felügyelőbizottság javaslatára felterjesztést írt az állás igénylésére, erre 1941 végéig válasz nem érkezett. A múzeumban fontos előrelépés történt a műtárgyvédelem terén. 1940-ben a műtárgyak fertőtlenítésére ciánozást is alkalmaztak az általában használt szénkénegezés mellett. „A textilraktár helyiségében felhalmozódott anyagot a lassúmenetü szénkénegezés helyett két ízben ciánoztattam, úgyszintén vitrinbe helyezés előtt a Déri György ezredes néprajzi múzeum textiltárgyait is. Emellett nyár derekán a szükséghez képest szénkénegezés is folyt" (Sőregi 1940, 72). A ciánozás kedvező tapasztalatai miatt, 1942-ben kialakításra került a múzeumban egy ciánozó fertőtlenítő kamra. A Déri Múzeum és a Thaly szoba között, egy 31 légköbméteres első emeleti szobában, ahova egymás fölé két sor vassínt építettek be a ruhák és a prémes tárgyak felakasztására. Feltehetőleg a tervezésében még Hegyi részt vehetett. 411