A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művelődéstörténet - Szabó Anna Viola: Gondy Károly fényképész Debrecenben

pedig róla, hogy szándékai visszájukra fordulnak, s a cívis társadalom megbélyegzi: azoknak a levetkőzhetetlen identitáselemeknek köszönhető ez, amelyeket nem tud beilleszteni a cívis felé mutatott önképébe. Mivel nem összefüggő élettörténettel állunk szemben, nem feltételezhetjük, hogy tudatosan siklik át pesti fiatalkora és származásának-neveltetésének valódi körülményei felett, mégis tanulságos, ahogy koherenciát csak az elégszer hangoztatni nem tudott élmény, a gyermekként átélt forradalom, a szabadsághősök szomszédjaként megélt gyermekkori kalandok, egész magyaros szellemű neveltetése - illetve debreceni otthonra találása között teremt: mintha ideérkezvén találta volna meg azt, mi gyermekként volt utoljára a sajátja. Az emlegetett életrajzi elemek mind példázatosak: azt szolgálják, hogy ezt a kapcsolatot bizonyítsák - Debrecenben valamiféle célt jelölve meg, amely felé egész életén át, tudattalanul bár, de törekedett (KRAPPMAN 1980, 62): s ennyiben mégis az olvasónak szól a mese. A varázslat mégsem sikerül: a cívis átlát a szitán. Gondy számára ugyanis mindennél fontosabb volt a közeg, mely felnövekvését meghatározta. Fiatalságát a korabeli magyar szellemi és kulturális élet központjában, a fővárosban töltötte, ahol aktív részese volt a művészeti életnek: ott volt a Nemzeti Színház minden bemutatóján, különösen az operákén, figyelemmel követte a külföldi vendégfellépéseket, koncerteket, látott minden kiállítást, különösen, miután Simonyi Antal révén kapcsolatba került a Képzőművészeti Társulat müvésztagjaival - és öt éven át minden héten ott ült a Hubay-féle házi zeneestélyek hallgatóinak sorában, a néhány kiválasztott között. 5 Szerette volna, ha az az anyagi függetlenség, amelyet majd a fényképészettel megteremt a maga számára, lehetővé teszi, hogy élete során szabadon áldozhasson a művészetek iránti rajongásának. Nehéz lett volna nem észrevennie azonban, éppen neki, hogy Debrecenben mindebben nem lesz része: a kiegyezés előtti-körüli kicsi pezsgés a kulturális élet fellendülését még nem kínálta a debrecenieknek - akik ezt nem is igényelték. A kívülről, ismeretlenül, illúziókkal telítetten érkező Gondy azonban még éppen lát valamit ebből a társadalmi aktivitásból, s azt hiszi, jó helyen van. Ám a városi élet vívmányai csak jókora késéssel, a nyolcvanas évek végétől kezdenek megjelenni-alakulgatni Debrecenben: amikor Gondy ide érkezik, még nincsen állandó színház, nincsen zenei élet, és nincsen a műpártolásra még csak hajlandóság sem. Ha fényképészünk kedvteléseinek akar élni, Pestre kell utaznia, de miután ezt nem teheti meg túl gyakran, magányosságra ítéltetik: otthon rajzolhat, olvashat, írhat, képeket vásárolhat, zongorázhat, de művészetértését nem teheti identitása részévé, hiszen nem oszthatja meg élményeit senkivel. Leplezni ugyanakkor mégsem tudja, s ezáltal gyanússá válik: a cívis szemében megmagyarázhatatlanul fölösleges dolgokat művel. Azért válik gyanússá, s azért bélyegzik meg, mert Gondy úgy gondolja, hogy nincsen szükség a nyilvános és személyes szféra egyeztetésére, úgy gondolja, hogy a kettő szétválasztható. Személyisége azonban nem hasad ezért ketté, a két oldal egyszerre releváns: s ez érthetetlenné teszi nyilatkozatait a be nem avatottak, az egyik vagy másik oldal ismerői számára. A cívis társadalom nagyon kis és nagyon kései rétege fogadja el és gyakorolja majd a polgári életforma nyújtotta kulturális lehetőségeket: a nagy többség számára gyanús a könyvből szerzett tudás: ha csak nem fiskálisnak, vagy tanárnak készül az ember. Az a műveltség azonban, amelyet Gondy felhalmozott, s különösen vendégei számára is jól láthatóan elhelyezett könyvtára, érthetetlen volt a cívis számára, hiszen nem szolgált semmiféle gyakorlati célt: nem mestersége tökéletesítése érdekében gyarapította tudását, hanem puszta, céltalan érdeklődésből: fölöslegesen tehát. A cívispolgár szemében Gondy tudásával semmit nem lehetett kezdeni - s érthetetlen volt számára, miként tudja a hangoztatott értékrendszerével ezt összeegyeztetni. A cívis " Saját közlései illetve színlap- és katalógus-gyűjteménye tanúsága szerint, mely teljesnek mondhatóan tükrözi a pesti koncertéletet és a műcsarnokbeii vernisszázsokat. 386