A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művelődéstörténet - Szabó Anna Viola: Gondy Károly fényképész Debrecenben

kább saját magát, aki megpróbálta ezt a technikai eszközt úgy „tökéletesíteni" (vagyis egy másik művészeti ág termékeihez hasonítani: színessé, élessé, vagy plasztikussá tenni, mint egy festményt, egy reliefet vagy egy acélmetszetet) hogy az művészi produktum előállítására alkalmassá váljék - egy művész kezében. A napi gyakorlat során létrehozott termékek azonban kívül estek ezen a törekvésen. Egey Istvánt például sokkal több ambíció, érdeklődés és kíváncsiság fűtötte mestersége iránt, ő nem elégedett meg a rutinszerű műhelymunkával, a portréfényképezéssel, még ha ez is képezi megélhetésének alapját. Gondy Károly csak akkor megy vidékre, ha hívják, pl. hadgyakorlatokat vagy csoportképeket megörökíteni; jeles esemény, mint Jókai látogatása, alkalmából kimegy a Hortobágyra is, de hiányzik belőle mindenféle, akár riporteri, akár fényképmüvészi attitűd vagy elhivatottság - valószínű, hogy amikor még közös műhelyben dolgozva elismerést arattak hortobágyi képeikkel külföldön, azok is Egey személyes munkái lehettek, hiszen őt későbbi pályafutása során is többször megihlette a téma - ellentétben Gondyval. Gondy Károly nem tartotta az általa létrehozott képeket alkalmasaknak nevének fenntartására, nem bízott az értékükben. Valami biztosabbra volt szüksége, amelynek segítségével megkapaszkodhat a társadalomban, s fennmaradhat az idő rostáján; s ezt a valamit nem a fényképekben találta meg, hiszen nem műveit, csak önmagát, csak a nevét akarta konzerválni. Fényképészi elfogadottsága, a cívishez való külsődleges alkalmazkodása ellenére is folyamatosan éreznie kell, hogy mennyire bizonytalan egzisztencia az övé, mint fényképészé: tudja, hogy ebben a társadalomban a biztos megalapozottságot, a teljes beépülést csak úgy érhetné el, ha sikerülne egy tősgyökeres debreceni családba benősülnie, s ezzel nevének olyan aranyfedezetet, leendő gyermekeinek olyan hátteret teremtenie, amely csak a születéssel szerezhető meg, amelynek birtokában végre nem kellene a kirekesztetéstől, a tévedéstől, a hibától tartania: ez megóvná mindentől: a teljes önfeladástól is. Családot és gyermekeket szeretne, akik továbbviszik a nevét és megőrzik az emlékezetét. Sokszor próbálkozik, keresgél az évek során, de a cívis nem adja könynyen a lányait sem: a megfelelő alkalom végül mégis véletlenül hullik az ölébe - negyvenötödik születésnapján is túl van már ekkor. Mire megnősülhet, már nemcsak furcsa, de jól jövedelmező mesterségét viheti a házasságba, hanem munkájának eredményét is: mindene van, amije egy jó partinak és partihoz kell: saját házában jól menő műhelye, tanulók és segédek hadával, hetessel, szobalánnyal, gazdasszonnyal, széles, bejáratott vendégkörrel, a ház után járó ondódi szántófölddel, sestakerti szőlővel: vagyonnal és biztosnak tűnő társadalmi pozícióval bír. Feleségét végül még sem saját érdemeinek köszönheti, hanem egy kompromisszumnak: hiszen igaz ugyan, hogy Jóna Róza Debrecen egyik legtekintélyesebb, régi iparos-gazdálkodó családjának gyermeke, de éppen ebbéli becsületét kell megmenteni: apát kell találni gyermekének és biztos egzisztenciát teremteni a számára. A megesett leányt nem lehetett a cívis közösség korban-vagyonban hozzáillő tagjához hozzáadni, a határon álló Gondy Károly azonban éppen alkalmas volt erre e célra. A kompromisszum tehát megköttetett: Gondy fiatal felesége révén kapcsolatokra, családra, és egy a cívis szemében gáncsnélküli név védelmére számíthat, Jóna Rózának pedig nem kell a megszólástól tartania. Az már egyéni balszerencse, hogy a házasság elveszíti a célját, amikor Róza pár év múlva gyermekágyi lázban meghal, meghiúsítva ezzel a dinasztia-alapítási szándékot is. Második házasságából - amely szintén nem egyenrangú féllel köttetett, hiszen itt valamiféle megmentéként, ezúttal a saját maga által okozott „hibának", leánya törvénytelen származásának helyreállítójaként szerepel - egyetlenként, mintegy véletlenül született leányát sikerül ugyan a biztosnak gondolt cívis védelem jegyében férjhez adni, de a gondosan kiválasztott férj elesik a világháború 384