A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)
Művelődéstörténet - Szabó Anna Viola: Gondy Károly fényképész Debrecenben
rézia nevű úrikisasszonyhoz, aki leányanyaként szülte meg gyermekét a Terézvárosban - majd 12 éves korában árvaságra jutása, mely sorsát ezután gyámja, egy újvilág utcai szabó jóakaratától tette függővé, s végül a pesti Belvárosban eltöltött gyermek- és ifjúkora, 48 később a nyugat-európai utazások, úgy tűnik, alapvetően határozták meg életszemléletét. Az ismert fényképészpályákhoz képest szokatlan módon, meglehetősen rangos és magas fokú iskolázásban részesült, illetve megadatott neki ez a lehetőség, még ha nem is élt vele, hiszen már az adatokból is kitűnik, hogy sem a gimnáziumot, sem a Polytechnikumot nem fejezte be, így sem érettségi bizonyítványa, sem diplomája nem volt. Mégis, az a műveltség és gondolkodásmód, a gondolat szabadságának vélelme, amelyet talán már a családban magába szívott (említsük itt meg, könyvtárának legjelentősebb nagyságú tétele, amelyeket a megjelenési dátumokból következtethetően minden bizonnyal otthonról örökölt, a francia forradalom, a felvilágosodás és a magyar szabadságharc téma- és eszmekörét tárgyalják), majd a korán árván maradt gyermek szívében és lelkében a passzív rezisztencia egyik fő fészkének számító Piarista Gimnázium csak tovább táplált és megerősített, olyan erős és mély hatással volt rá, hogy életének minden elhatározó, fontos lépése ennek jegyében zajlott: alapvetően romantikus világképét a francia forradalom eszméinek megvalósíthatóságába vetett hit határozta meg - saját erejéből szerzett tudása pedig olyan tartást adott neki, amely alapvetően befolyásolta kapcsolatépítési és beilleszkedési készségét - hiszen mindig megakadályozta abban, hogy - eszével, helyzetfelismerő készségével bármennyire is akarta volna - elfogadhasson egy bizonyos szint alatti életmódot, létformát. Hogy a mérnöki tanulmányok után mi vezette mégis a fényképészet irányába, azt csak a döntéshelyzetek ismeretében magyarázhatnánk meg; de csak a körülbelüliségeket ismerjük. Mint szövegeiből kitetszik, Gondy érdeklődése mindig is kettős meghatározottságú volt, - talán ez is magyarázható a felvilágosodás eszmerendszerével - egyszerre érdekelték a műszaki tudományok, a technika illetve a művészetek. Mindezen felül azonban leginkább független és szabad kívánt lenni, olyan pályát választani tehát, amelyen kötöttségektől és elöljárók parancsaitól mentesen dolgozhat. Gyerekkorától fogvájói és szívesen rajzolt, akár megrendelésre is: a mérnöki pálya választása az akkor Budán frissen megindult mérnöki karon elsőre jó választásnak tűnhetett. Hogy miért kellett az ottani tanulmányokat elkezdeni a gimnáziummal egy időben, s miért nem ért rá vele az érettségi megszerzéséig, annak okát talán családi körülményeiben kereshetjük: a költséges neveltetés mellett - végig fizető tanuló volt - minél hamarabb szükséges volt pénzkereső pályát találnia, de a két iskola párhuzamos végzése miatt olyannyira leromlott a tanulmányi eredménye és lankadt a figyelme a gimnáziumban, hogy távozásra szólították fel. A litografálás is talán ilyen pénzkereseti, tandíj-kiegészítési foglalkozás lehetett (mint gyermekkorában az emlékkönyvrajzok készítése 49 ): nem tudjuk, meddig folyt gyámjától az apanázs. Mindez azonban, bármennyire legyen is valószínű, csak feltételezés. A litográfia müvelése mindenesetre olyan irány, amely felől megközelíthető lehetett a fényképészet, hiszen a kicsi és zárt pesti művészvilágba akár egy münyomóintézet rajzolójaként bekerülni, s ott müvészkapcsolatokra, kocsmai és kávéházi ismeretségekre szert tenni - számos ilyent emleget - nem lehetett különösebben nehéz feladat. Ilyen ismeretség lehetett Simonyi Antal is, akinek az 186l-es országgyűlés alkalmából kiadott Deákalbumához Gondy írta-rajzolta az előzéklapot, s akihez végül fényképésztanulónak szegődött. 50 48 Az anyakönyv „spurius"-ként jelöli meg „Theresia Gondy, Nobilis Domicella" gyermekét. A gimnáziumi anyakönyv 1847-ben Gondy Károly kasznárt tünteti fel apaként vagy gyámként, a következő tanévben azonban már Richter Benjámin neve szerepel ebben a rovatban, aki, közös lakcímükből kövekeztethetően, magához is vette a gyermeket az Újvilág utcába, ahol Gondy felnőttkoráig élt. 49 Gondy: Db., 1897. október 29. 50 Gondy: Db., 1896. november 13., a tanulóságot ismét csak Fejős Imre támasztja alá (FEJŐS 1958, 28) 380
