A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen és a magyar mezőgazdasági szakoktatás a XX. század első felében

A felsőfokú mezőgazdasági szakoktatás alapintézményei közé tartozott Debrecen és Keszthely. Debrecen szerepéről, törekvéseiről, az intézményi hálózatban elfoglalt helyéről már történt említés. Az a számos ellentmondás, amely a két világháború közötti évtizedek hazai agrároktatásában föllelhető, Debrecenben is megtalálható. A Dunántúl és az Alföld agrároktatási központjaiban Keszthelyen és Debrecenben, az akadémiák feladata elsősorban arra irányult, hogy gyakorlati szakembereket képezzenek ki a hazai mezőgazdaság számára. Az 1934-ben bekövetkezett átszervezés kedvezőtlenül érintette az akkor még akadémiaként működő Magyaróvári is, hiszen a „...változások kedvezményezettjei nem az akadémiák voltak, s ezt különösen Óvár nehezményezte". (FÜLÖP É. M. szer. 1996. 239.) Jó néhány kérdés várt megoldásra és ez bizonytalanságot szült az érintettek körében. Az 1925-ben kiadott referátum (KOMORÓCZY GY. szerk. 1968. 76.): A mezőgazdaság tudományos jellegű tevékenységének irányelvei címmel leszögezte, hogy „...az akadémiáknak nem a tudományos képzés, hanem a gyakorlati irányú ismeretek terjesztése és népszerűsítése a feladatuk". Ez ellen minden érintett intézmény tiltakozott. Rácz Mihály, a debreceni akadémia tanára által hangoztatott vélemény, miszerint a közgazdaságtudományi kar igyekszik a mezőgazdasági tudományos oktatást kisajátítani, összecsengett a gazdasági akadémiák álláspontjával. Ez az ellentét a későbbiek során is megmaradt, aminek az 1930-as évek közepén az OMGE is hangot adott, utalván a Józsen Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Kara és az akadémiák közti - nem csillapodó - ellentétre. Az OMGE egy köztes megoldást igyekezett elérni, ami azt jelentette, hogy az egyetemnek módja van (Ua. 77.) tangazdaság fenntartására. Egyúttal azonban nem szabad elzárkózni a gazdasági akadémiák fejlesztésétől sem, noha elismerte, hogy „...a jelenlegi viszonyok között az akadémiákat a régi minősítési joguktól úgyszólván teljesen megfosztották". Az OMGE valójában kiállt a Műegyetem keretei között folyó oktatás mellett. Debrecen viszont a „kettős oktatási rendszer hívének mutatkozott". (Ua.) E nézetnek Pallag többször is hangot adott, így Kesztyűs Lajos, akinek véleménye szerint: „...a fejlett mezőgazdaságot csak tökéletes felsőfokú mezőgazdasági szakoktatás hozhatja létre". (Ua.) A gazdasági számviteltan tanára az akadémiák súlyát szerette volna növelni a magyar agrároktatásban, amelyek nemcsak a képzésben, hanem a tudományos kutatásban is tevékeny szerepet vállalnak. Az akadémiák és az egyetem közti ellentétek végigkísérik az egész korszakot. De azt az alapkérdést, hogy „...az agrár-felsőoktatás az akadémiák keretében nyerjen megoldást és ne az egyetemhez kapcsolódjék, ezen időszak törekvései sem oldották meg". (Ua.) 1938-ban újra előtérbe került a gazdasági akadémiák oktatási profiljának a bővítése, különös tekintettel az üzemi, közgazdasági, piackutatási, értékesítési, szövetkezeti és tanácsadói háttér megteremtése érdekében, mert ezek a tárgyak csak lassan kaptak jelentőségükhöz méltó szerepet. Az 1941-ben megtartott akadémiai értekezleten (Ua.) Debrecen memorandumot terjesztett elő: Emlékirat a m. kir. gazdasági akadémiák főiskolai oktatásának fejlesztése tárgyában címen, javasolván azt, hogy „...azonos feltételek mellett lehetővé kell tenni a nemes verseny kialakítását a vidéki gazdasági főiskolák és a Műegyetem mezőgazdasági osztálya között". A nemes versengés szükségességéről írt az OMGE hetilapja, a Köztelek is. (Kt. 1943. 2. 28-29.) Debrecen felvetését a többi intézet is támogatta. A Műegyetem ellenezte (Ua. 78.) a négyéves oktatás bevezetését főiskolai keretek között. Végül az 1942. évi XVI. te. egyértelművé tette a reform fokozatos bevezetését, s elmozdította a holtpontról a hosszú idő óta tartó vívódást, amely megosztotta a magyar agrár-felsőoktatást. A Debreceni Gazdasági Akadémia nem került bele az első körbe - Magyaróvár és Kolozsvár már az 1942/43. évi tanévtől - de Keszthellyel együtt arra lehetőséget kapott, hogy a beiratkozó elsőéves hallgatók már a. főiskolai tanterv alapján kezdjék meg tanulmányaikat. Pallag sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az Alföld agrárképzési központja kiszorult a minőségi átszervezésből. Pedig a főiskolai képzés elindítása tovább növelte volna Debrecen vonzerejét ami addig megvolt - nemcsak az Alföldön, hanem az ország más területein is. A megalapozott bizakodásra utalnak a beiskolázott hallgatók származási hely szerinti megoszlása 1868-1908 között, illetve az 1930-as évek elején. (1., 2. ábra) 361