A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen és a magyar mezőgazdasági szakoktatás a XX. század első felében

tárgyát. Középfokú volt a kecskeméti szaktanítóképző intézet, azonfelül a putnoki leánynevelő intézet. Szűk választékot kínált az egyéb ágazatot felölelő szakképzés, amely csak a tejiparra és a kertészképzésre terjedt ki. Ez utóbbi „képesített kertész" bizonyítványt adott. Az alsófokú szakképzést is érintették a reformok. A földmüvesiskola elnevezést 1929-ben mezőgazdasági szakiskolára változtatták. Két év alatt a hallgatók ismeretet kaptak saját kisbirtokuk kezelésére, uradalmakban munkafelügyelői szolgálatra, kisebb tejbegyüjtő-, kezelő és tejterméket gyártó üzemek vezetésére. 1943-ban összesen 550 hallgatója volt ezeknek az intézeteknek. Egyik legsikeresebb iskolatípusnak tekinthetők a téli gazdasági iskolák (kis-, közép-, nagytípusú), ahová csak a gazdálkodók gyermekeit vették föl. Aki elvégezte, az „aranykalászos gazda" címet kapott. 1943-ban a beiratkozottak száma elérte a 4000 főt, ami 64 intézet között oszlott meg. A mezőgazdaság egyéb ágazatai is rendelkeztek szakiskolával (PATAKY E. szerk. 1970. 212.), így a tejgazdaság, a szőlészet- és borászat, a kertészet, az erdészet, valamint a gazdaszszonyképzés. Az alsófokú szakképzésben tanfolyamok (Ua.) indításával is hozzájárultak a gazdaképzéshez. Legáltalánosabb volt a téli gazdasági tanfolyam, melynek elvégzésével „ezüstkalászos gazda" cím illette meg a résztvevőt. E tanfolyamok állandó székhellyel nem mindig rendelkeztek, ennek ellenére népszerűségük töretlen volt. Az 1940-es évek elején már 55 ezer ezüstkalászos gazdát tartottak nyilván. Vándortanfolyamok is szolgálták a gazdaképzést. Az iskolán kívüli képzésre adtak lehetőséget a tejipari, kertészeti - s a vele kapcsolatos tárolási, csomagolási -, szőlészeti és borászati, szőlősgazda-képző, sőt borkimérési előadássorozatok, melyek egy-két naptól 68 hétig kötötték le az érdeklődők figyelmét. Jelentős képzés folyt a baromfitenyésztés területén is, társulva a méhészettel. (Ua. 213.) A gépesítés térhódításával bővült a tanfolyamok témaköre is. A traktorkezelői tanfolyamokat az OMGE és a mezőgazdasági kamarák szervezték, Debrecenben a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara (TiMeKa). De nem hiányoztak olyan területek sem, mint az öntözőmesteri, a mezőőri és a vadőri teendők szakismeretének az oktatása. A kormányzat helyzetfelismerését dicséri, hogy röviddel a magyar rádió adásának megindulása után igénybe vette az éter hullámait is gazdasági ismeretterjesztésre. 1926-ban hangzott el az első előadás. 1928-ban az FM átvette a gazdasági előadások irányítását és a lebonyolítást az Országos Gazdasági Szakoktatási Tanácsra bízta. Az előadások nyomtatott formában is megjelentek, 15-20 ezres példányszámban. Fontos szerepet játszott az 1924-1935 között kiépített gazdasági népkönyvtári hálózat is. A mezőgazdasági szakoktatás intézményei és működésük Az 1920. évi XXX. te. (CSÍKI L. 1943. 67.) utólag jelent meg 1921. október 21-én a tudományegyetemi közgazdaságtudományi kar létesítéséről, mivel az alapítás a korábbi 272/1920. M. E. sz. miniszterelnöki rendelethez kötődik. Ez utóbbi csak országgyűlési megerősítést jelentett. Ez egyúttal bizonytalanságot tükrözött, sőt sérelmet is kiváltott a műegyetem és a budapesti tudományegyetem - 1921-től Pázmány Péter Tudományegyetem - részéről. A mezőgazdasági szakoktatás szempontjából sem volt kedvező, mert jelentőségét mellőzve, csak intézeti szinten működött. Továbbá „...az alapító kormányrendelet is nyitva hagyta a Tudományegyetemhez való későbbi csatlakozás vagy az önálló egyetemmé alakulás kérdését". (KARDOS J. szerk. 2000. 118.) Az 1930-as évek elején javult az egyetemi agrároktatás helyzete Magyarországon, bár ez a gazdasági világválságnak „köszönhető", mivel pénzügyi nehézségek miatt a felsőoktatásban „ésszerűsítést" hajtottak végre és intézményi összevonásra került sor. (Ua. 127.) Ennek eredményeként létrejött a Magyar királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (1934-1949). Ezen belül önálló karként indult meg a mezőgazdasági és állatorvosi oktatás. Az integráció legnagyobb vesztese az Állatorvosi Főiskola volt, amely már 1899 óta e néven működött, önállóságot élvezve eu359