A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen és a magyar mezőgazdasági szakoktatás a XX. század első felében

Sshandl Károly (1882-1972) (KENYERES Á. szerk. 1981. 680-681.), a korszak egyik jelentős agrárpolitikusa, az 1920-as évek végén irányelveket dolgozott ki a gazdasági szakoktatás fejlesztésére (HECKENAST J. szerk. 1987. II. 497-503.): „Hogy a mezőgazdasági kultúra színvonalának emelésére és általánosítására irányuló munka, a gazdasági szakoktatás mennyire elsőrangú tényezője a termelés fejlesztésének, azt legélénkebben mutatja az a körülmény, hogy a gazdasági szakoktatást az összes agrárállamok feltűnő sietséggel és nagyarányú áldozatokkal iparkodnak megszervezni és kiépíteni." Véleménye szerint az agronómia tudományának művelése nélkül sem tanárképzésről, sem a tudomány haladásával lépést tartó szakoktatásról nem lehet beszélni. A mezőgazdasági kutatás és a gazdasági szakoktatás számos ponton érintkezik, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. „(A) szakoktatás, mely nélkülözi a tudományos búvárkodás támogatását, hátra marad. A kísérletezés, mely nem tudja hasznosítani megállapításait az oktatás útján, elveszti gyakorlati értékét." Az agrár-felsőoktatás jövőjét illetően Schandl K nehezményezte, hogy a felsőfokú oktatást reprezentáló intézetek valójában „csak" gyakorlati képzést folytattak. Szorgalmazta a tanulmányi rend reformját, amelyben helyet kap a talajtan, az agrokémia, az élettan, az örökléstan és üzemtan, csak úgy mint a kereskedelmi ismeretek és a műszaki tudományok. Az elméleti tárgyaknak a „gyakorlati szembesítése" elkerülhetetlen. Síkra szállt a négyéves képzés mellett. Továbbá hangsúlyt helyezett a szakosodásra is, sőt bizonyos integrációt - amennyiben lehetséges - sem tartott kizártnak. Például a magyaróvári akadémia szorosabb együttműködését szorgalmazta az állatorvosi főiskolával és Sopronnal. Debrecen esetén az alföldi gazdálkodás sajátosságaira is komoly súlyt kívánt helyezni, „...a keszthelyi a mai tananyag mellett szőlészeti és kertészeti feladatát is ellátná." Vagyis a felsőfokú agrároktatásnak - táji adottságokra ügyelve - bővíteni szerette volna oktatási szerkezetét, arculatot kölcsönözve neki. A középfokú oktatás - a korabeli agrároktatás leggyengébb láncszeme - „lemaradása" az akadémiák létrehozásának volt a következménye. A fejlesztési elképzelések inkább egy befejezett képzést nyújtó iskolatípusban látták a magyar mezőgazdaság érdekeit, nem pedig olyanban, amely szinte kizárólag a továbbtanulás esélyeit teremtette volna meg a tanulók számára. Ezt a szakoktatást középiskolára vagy polgári iskolára kívánták építeni, három vagy négyévi képzéssel. A tananyag gerincét a gazdasági szakismeretekre helyezték, amit közismereti tárgyak oktatása egészített volna ki. Gondolván itt főleg az állampolgári és közgazdasági ismeretekre. A végbizonyítvány a középiskolai érettségivel közel azonos kedvezményeket szándékozott volna nyújtani a végzős növendékeknek. A középfokú mezőgazdasági szakképzésnek ilyen irányú fejlesztését Buday Barna (OMGE igazgatója) dolgozta ki. Az alsó fokú szakoktatást a mezőgazdasági szakiskola testesítette meg, a korábbi földművesiskola. Schandl Károly ezt tartotta a legsürgetőbb feladatnak. 1918 előtt 19 intézmény működött az országban, alig kétszáz növendékkel. 1920 után jelentősen megcsappant az iskolák száma, megmaradt: Békéscsaba, Hódmezővásárhely, Jászberény, Karcag, Kecskemét, Nagy kalló, Pápa, Somogyszentimre, később társult Csermajor és Kehida. A szakiskolák tananyaga felülvizsgálatra szorult, mivel a gyakorlat aránya túlsúlyban volt. A jövőre nézve az elméletnek nagyobb szerepet kívántak adni, egyúttal a szakosodásban az oktatás hatékonyságának a növelését látták. A megyénkénti egy-egy iskola felelt volna meg a legjobban ezen szakoktatási szint iránti igénynek. Intézményhez kötődő sajátos képzési formát - időszakos - valósított meg a téli gazdasági iskola. (RNL, 1924. 759.) Honosításának kezdeményezője Serényi Béla (1866-1919) volt. Az első ilyen iskola Pápateszéren létesült. A fejlesztési terv kidolgozója fontos szerepet szánt ennek az iskolatípusnak, mert „...a legújabb mezőgazdasági kutatásoknak gyakorlatban bevált eredményei igen jól és eredményesen terjeszthetők a téli gazdasági iskolák útján... (egyúttal) ...a gazdák nem 356