A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Csokonai és a debreceni muzeológia

tagjai közül egyeseknek - a költő halálát követően - szerepe volt az ún. Árkádia-pörben is.) Itt csupán arra szeretnék utalni, hogy e szervezeteken mint áttételeken keresztül eljuthatunk magához a költőhöz, illetve az idők távlatából ezeken a szálakon át vált érzékelhetővé Csokonai eleven hatása.

13 Az irodalmi kultuszok „szakralizáló" természetét ismerve talán nem túlságosan profanizáló a hasonlat: amint a kereszténység egyik hitelesítő mércéjeként tekinti a püspököknek az apostolokig visszavezethető folytonosságát, úgy a debreceni irodalmi muzeológia is Csokonaiig - vagy legalábbis Csokonaira - vezethető vissza, s tőle nyeri kiemelt rangját. A legnyilvánvalóbban mindez a Csokonai Körben érhető tetten. A Csokonai Kör létrejöttéhez és működéséhez hasonló folyamatok zajlanak a XIX. század második felében más városokban is. Irodalmunk egy-egy klasszikus alakja származási régiójának művelt rétegét arra készteti, hogy aktívan segítse a közműveltség fejlesztését. Korábban szinte kizárólag egyházi szervezetek, egyesületek, társulatok keretei között folyt a honismereti műveltség közösségi fejlesztése is. A szekularizáció, amely az oktatási rendszert már korábban elérte, a közművelődési tevékenységre is átterjedt, és a helyi értékek megismertetésének feladatát az egyházi mozgalmaktól és intézményektől egyre inkább a független irodalmi és művelődési szervezetek vették át. (Dugonics Kör, ill. Társaság Szegeden 1873, - Toldy Kör Pozsonyban 1871, - Kemény Zsigmond Társaság Marosvásárhelyen 1876, - Soproni Irodalmi és Művészeti Kör 1877, Kölcsey Egyesület Aradon 1881, - Nyitrai Közművelődési Egyesület 1883, - Erdélyi Irodalmi Társaság Kolozsváron 1888, - Bessenyei Kör Nyíregyházán, 1890, - Katona József Kör Kecskeméten 1891, - Szigligeti Társaság Nagyváradon 1891, - Kazinczy Kör Kassán, 1893, - Széchenyi Kör Eperjesen 1899, - Arany János Társaság Temesváron 1903. stb.) A fővárosban működő Petőfi Társaság és Kisfaludy Társaság pl. már leginkább országos, részben a mai írószövetség funkcióit látják el.

14 A debreceni Csokonai-kultusz egyik bázisa természetesen továbbra is az „alma mater", Református Kollégium maradt, amely mint intézmény az egykori kicsapatás miatt kissé ambivalens módon viszonyult a költőhöz. Diáksága viszont már Csokonai életében, de különösen a halálát követő első évtizedektől mindmáig benne látja a szabadság és korszerűség élharcosát, aki nemcsak egy iskola falain, hanem a város és ország szellemi határain is túllépett. Az évfordulós megemlékezések, a sír gondozása stb. a kollégiumi diákság elidegeníthetetlen joga és kötelessége maradt. Emellett azonban a Csokonai Kör is megtalálta sajátos funkcióját, és mint civil szervezet nagyobb lehetőséggel bírt a város lakosságának mozgósítására, a Csokonai-kultusz társadalmi hatóerővé alakítására. A kollégiumi tradíciók sérelme nélkül a százados kiállítás és az ünnepi rendezvényeik többsége nem a Kollégium falai között került megrendezésre, hanem városi helyszíneken.

15 Csak Oláh 13 Asztalos Dezső történeti munkájában olvassuk. „A Tiszántúl metropolisa sokáig úgy élt a magyar köztudatban, mint zsíros barbárság menedékhelye. Pedig ez a város a kultúra trójai falova, honnan éppen nem véletlenül, kivételes csodaként szállt ki Csokonai költőnépe a művészi tehetség fegyverzetében. Ha egyáltalán csodáról lehet beszélnünk a szóban forgó esetben, akkor csoda nem egy Csokonai zsenije, vagy egy Tóth Árpád és Oláh Gábor előkelő tehetsége és származási, nevelkedést helye kontrasztjában keresendő, mert ilyen kontraszt nincs, hanem Debrecen felől nézve a dolgot - a város lelki alkatának trójaifalószerűségében. Vagyis abban a sajátos zárkózottságában, mely „zsíros barbárság" alá lopja a művészi érzékenységet és csak óvatlan pillanatban engedi szabadjára... " (Asztalos Dezső: A Csokonai Kör története. Kézirat. DIM X. 87.4.9.5.3.) 14 Vö.: Asztalos Dezső: A Csokonai Kör története. Kézirat. DIM X. 87.4.9.5.3. 15 A vendégek fogadása a vasúti pályaudvar várótermében, a társas vacsora az Angol Királynő vendéglőben, az ünnepi ülés és díszebéd az Arany Bikában, a koszorúzás a Csokonai-kertben, illetve a Hatvan utcai temetőben, a Városi Múzeum kiállításának megnyitása a volt Gazdasági Akadémia füvészkerti épületében, a Csokonai-kiállítás a kereskedő-társulat dísztermében, színházi előadás pedig a városi színházban. 331