A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Csokonai, mint színpadi hős

ennek hatására játssza lányát Lévai uram kezére. A költő kissé boros állapotban csaknem megöli egyik vetélytársát, Végh Mihály segédlelkészt, majd párbajra hívja ki, s felszólítja, hogy fél órán belül hagyja el Vajdáék házát. Egy hónapos távollét után azzal tér vissza Bécsből, hogy sok dologról fog beszámolni. Erre azonban nem kerül sor, bár a lánykérésre nagy önbizalommal készül, hogy aztán összetörten távozzon. Oláh Gábor 1915-ben írt, 1919-ben kiadott fantasztikus játékát a debreceni Csokonai Színház 1924. november 16-án mutatta be. A szerepeket maga Oláh Gábor osztotta ki, ragaszkodva hozzá, hogy Csokonait az igazgató, Kardoss Géza játssza. A Csokonai Kör november 16-án tartotta megemlékező ünnepségét a költő születésének évfordulója alkalmából, s azon egy novellájával vendégszerepelt az egykori debreceni diák, Csathó Kálmán, akinek, mint említettük, 1924-ben jelent meg nagysikerű Csokonai-regénye. Erre az alkalomra Csokonai és Lilla képzelt utolsó találkozását dolgozta fel egy novellában. Akár látta a Csokonai Színházban Oláh Gábor darabját, akár nem, az bizonyára motiválta abban, hogy regényét dramatizálja. így született meg a Lilla c. színjáték, amelyet 1928. február 10-én mutatott be a Nemzeti Színház a legelőkelőbb szereposztásban. (Bajor Gizi, Pethő Attila, Csortos Gyula stb) A novellát, illetve annak dramatizált változatát beledolgozta színjátékába. (CSATHÓ, 1928) Csathó darabjának első, elnyújtott felvonása 1797-ben Komáromban játszódik Bédi János csizmadiamester házában, ahová Csokonai is befut. Vajda Julianna nagy érdeklődést mutat a költő és versei iránt, a dinamikus és elszánt Csokonai pedig máris dönt: „Vagy Lillám, vagy senki sem." A második felvonás egy évvel később játszódik ugyanott. A visszatért, s még mindig képzelgések után futó Csokonait a szerelmes Lilla, mivel Lévai uram lánykérése várható, színre akarja bírni, s ráveszi, hogy fogadja el a csurgói professzorságot. Csokonai azonban váratlanul pénzhezjut, s lapalapításon töri a fejét, Lillától egy hónap haladékot kér. Juli Lévai uramnak bizalmasan megvallja, hogy Csokonait szereti. Lévai megértően fogadja az őszinte bejelentést, s szinte cinkosa lesz Julinak a szülőkkel szemben, s még egy rubinköves arany karkötőt is ajándékoz neki. Most Csokonai váratlanul meggondolja magát, s mégis a csurgói professzorság mellett dönt, Lilla azonban már hallani sem akar róla, nem bízik Csokonai kitartásában, s egy lélektanilag kellően meg nem okolt fordulattal elhatározza, hogy Lévai felesége lesz. 1802-ben még egyszer találkozik a költővel, de annak forró vallomása, szerelmi ostroma sem tántorítja el férje mellől. A darabot a napilap és a folyóirat kritikák egyaránt vegyes fogadtatásban részesítették. Schöpflin Aladár véleménye egyensúlyozó: Csathó „Csokonaiban két fő lelki motívumot mutat fel: a nemzete közömbössége miatt némává tett, az éltető nyilvánosságtól elzárt költő keserűségét és javíthatatlanul reménykedő optimizmusát... (...) Csokonai alakja nem tud határozott reliefet kapni. Jóval több annál a tenorista figuránál, amilyennek Csokonait elképzelni szeretik, de kevesebb egy egységes emberi karakternél." (SCHÖPFLIN, 1928) Vajthó László Csathó Lilláját határozott vonásokkal megrajzolt alaknak vélte, Csokonaiját viszont teljesen elhibázottnak. „Lilla legalább következetes, elevenebb alak, bár agyonmagyarázott jelenség, s úgy tűnik fel néha, mintha mindenáron kézzel-lábbal korrigálni szeretné a róla való pársornyi, nem egészen kedvező életrajzi adatot. Mellette szinte szándékosan könnyelmű ember Csokonai; nem hasztalan lótó-futó, boldogulást kereső zseni, hanem inkább boldogtalan, lusta, vidéki tervkovács versfaragó, kinek színtelen egyénisége sehogy sem igazolja Lilla szenvedélyét s a jelzett válságot." Vajthó joggal érezte, hogy Csokonai házasságra való alkalmatlansága jut kifejezésre a darabban, (tegyük hozzá: eredetileg Csathó regényében is!) melynek következtében elveszti csöndes szerelmi tragikumát. (VAJTHÓ, 1928) Ezzel a súlytalan fantázia-alakkal Csathó voltaképpen visszatért Szigligeti és Rákosi Jenő koncepciójához. Galamb Sándor is méltán emel több kifogást, többek között nem tartja hitelesnek Lilla elfordulását Csokonaitól, sokallja a cselekmény mellékes elágazásait, s legfőképpen Csokonai színtelen alakjával elégedetlen. (GALAMB, 1928) 322