A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Csokonai, mint színpadi hős

tette az obligát, megkerülhetetlen kérdést: „Ez-e az az ember, kiről operettet írni tanácsos vagy szabad? Nem frivolitás-e a martyrhoz nyúlni ilyetén szándékkal?" Válasza meglepő: „De hát régen volt az nagyon! (...) Por lett, ami ember volt, s mi ránk maradt belőle, az a kacagtató szatír, a Dorottya halhatatlan megéneklője, a csikóbőrös kulacs dalosa, a jókedvű, pajzán, ledér, tréfás, verses Vitéz Mihály, aki nekem kell, aki egy dalos, muzsikus vígjáték méltó hőse mindaddig, amíg keleté lesz az ő őszinte kedvű múzsájának. Csak a nevét nem akartam belekeverni a modern 'operettbe.' S minthogy életíróitól azt tanultam, hogy a 'Tempefői' című vígjátékának hősében maga-magát kívánta festeni, hát elkereszteltem az én hősömet Tempefőinek." (RÁKOSI, 1883a) Nem kis meglepetésre az egyes szám első személyben beszélő -Ó. szignót találjuk a másnapi kritika alatt is! Ugyancsak meglepetés, hogy Csokonait Blaháné játszotta, „birtokában egy épp oly nagy, mint kedvére való szerepnek, elemében volt; beszédével bájolt, énekével bűvölt, szemével gyújtott." Visszafogott dicsérő szavakkal nővéréről, Rákosi Szidiről, Dorottya alakítójáról is megemlékezett. (RÁKOSI, 1883b) A Pesti Napló kritikusa terjedelmes írásban meditált a librettó természetéről. (3) „Rákosi múzsája ezúttal Csokonaihoz fordult operetté-tárgyért (...) Rákosi Tempeföiböl csak a címet vette át és Serteperti báró alakját. Csokonai műveiből indult ki, addig keresgélt azokban, míg végre maga a költő állott előtte, kit, hogy meg ne sértse a pietást, egyik müve alapján Tempefőinek nevezett, pedig nincs rá szükség. A Csokonai alakja, dalai s életepizódjainak, legendáinak összes felhasználása dacára sem ismerünk a tógás Tempefőiben Csokonaira. Ügyes kézzel hordta össze ezt a sok anyagot, s összegyúrva új alakot alkotott. (...) Igazi romantikus operát készíthetett volna belőle, de így, a Csokonaira emlékeztető sok anyag felhasználása mellett is alig van benne valami Csokonai szelleméből. Nem kutatjuk benne, hogy mennyire tükrözi vissza Csokonai sokoldalú szellem- és érzelmi világának igazságát, nem kutatjuk anakronizmusát. Ez úgy sem Csokonai, hanem Rákosi Jenő Tempefőije. Az alak lényege a Csokonai legendák felhasználása dacára is költőibb: Blaháné asszonyra szabott operett-hős." A zenét sikeresnek, a szöveghez simulónak minősítette. Világirodalmi távlatba állította az operettet az Egyetértés kritikusa. „Rákosi szép, poétikus szöveget gondolt ki. A francia operettek között van Hoffmann meséi, a német operettek közt Bocaccio, mind a kettő irodalomtörténeti reminiszcenciában. Rákosi ily reminiszcenciáknak engedett Tempefőivel." (4) A Fővárosi Lapok referádája azért érdekes, mert a szerzői elsőbbséget Erkel Eleknek, a zeneszerzőnek adta: „Tegnap került színre a Népszínházban Erkel Elek második eredeti operettje: a Tempefői. Mint első művében, ebben is magyar tárgyú a szöveg, melyet Rákosi Jenő írt meg. A hős és sorsa Csokonaira emlékeztet, kinek nevét a szerző nem akarta operettbe keverni, hanem egy színműve után Tempefőinek nevezte." (5) A Pesti Hírlap cikkírója hasonlóképpen vélekedett: „Rákosi Csokonai Vitéz Mihály életének egyes epizódjait, Tempefői vígjátékát és néhány költeményének, nevezetesen Dorottyának egy pár helyét használta fel operettjének tárgyául. Könnyen gördülő, eleven darab lett az egyes részekből. Még jobb lett lenne, természetesen, ha egységes mesét tudott volna Tempefői alakja köré fűzni; mert így az első felvonás majdnem független előjátéka a két utóbbi felvonásnak, csak Csipkerózsa tündérének jóslata fűzi össze néhány szállal a két részt." A kritikus sajnálattal állapította meg, hogy a zenét a közönség nem méltányolta, pedig jó a zene, vígopera színvonalú, tehát nem izgatószer. (6) „Hogy Rákosi Csokonainak, kinek életrajzából és műveiből szedte darabja személyeinek neveit, a neveken kívül alig köszön egyebet az inspirációnál, arról mindenki meggyőződhetik, ha a forrásokként szereplő írásokat az új művel összehasonlítja. A néhány verstöredék, amelyet Csokonai müveiből alkalmazott, itt számításba nem jöhet. Ami pedig a hős és a darab egyéb személyeit illeti, és ami különösen azokra a kérdésekbe vág, hogy mennyire hü jellemképe Tempefői magának Csokonainak, mennyire hű másai ez operetté személyei Csokonai személyeinek; és mennyi e műben az életigaz317