A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Természettudomány - Juhász Lajos: Odúlakó madárfajok állományának változása egy dél-nyírségi keményfa ligeterdőben

Az összesített első költések átlagos tojásszáma 9,77 (1998-2000 között 9,02), a kikelt átlagos fiókaszám 9,26 (1998-2000 között 7,67), a kirepült fiókák átlaga 8,42 (1998-2000 között) 6,83. A másodköltések átlagos tojásszáma 6,8 (1998-2000 között 7,13), a kikelt átlagos fiókaszám 4,39 (1998-2000 között 5,52), kirepült fiókák átlaga 4,31 (1998-2000 között 5,29). A vizsgált első költések közül a legnagyobb gyakorisággal a 10 tojásos (35,8%), ezt követően a 9 tojásos (34,3%), és 8 tojásos (14,9%) fordult elő. 1998-2000 között is a fenti tojásszámokat és arányokat tapasztaltuk. 1998-2000 között a 10 tojásos fészkek aránya 32,8%, a 9 tojásos fészkek aránya 27,1%, a 8 tojásos fészkek aránya 22,8%-nak bizonyult. Az általunk kapott megoszlások hasonlóak egy Angliában végzett vizsgálat eredményeivel, annyi különbséggel, hogy egy Oxford környéki erdőben a 8 és 9 tojásos fészekaljak jelentették a leggyakoribb tojásszámot (PERRINS, 1965). A fenti tojásszámú fészekaljak adták az első költések döntő részét (83%). Ugyancsak hasonló eredményeket közölnek más szerzők is (PETTIFOR, R. A.-PERRINS, C. M.-MCCLEERY, R. H. 2001): Lényegesen kisebb tojásprodukció jellemzi a másodköltéseket. A leggyakoribb fészekalj nagyságot a 8 tojásos (41,6,2%) fészek jelentik, a 7 tojásos fészekaljak aránya 16,6%. A széncinege fészekaljak kelési sikere évenkénti bontásban az első és másodköltések között lényeges különbséget mutat. Az első költések kelési sikere jóval eredményesebb, 89,3%-98,2% között változik. A másodköltések esetében 0% (2001) és 100%-os (2002), átlagban 64,1%. A kirepülési siker a 3 szezonban az első költéseknél 75% (2001) és 98,2% (2003) bizonyult. A széncinege költések közül döntő mértékben az elsőként lerakott fészekalj-szaporulat képezi az adott terület cinegepopulációjának utánpótlását. Az első fészekaljak felnevelésének idején legkedvezőbbek a táplálkozási lehetőségek és az időjárási tényezők, amelyek együttes hatása következtében a fészekaljban lerakott tojásszám és a ténylegesen kirepült fiókák száma közötti eltérés nem nagymértékű, ami a leggyakrabban előforduló 9-10 tojásos fészekaljakat tekintve magas szinten biztosítja a cinegepopuláció reprodukcióját a fészekaljat befolyásoló biogén és abiogén környezeti hatások átlagos mértéke mellett. A másodköltések szerepe a populáció reprodukciójában erősen kétséges. A fészkelő párok alig több, mint 50%-a hoz létre második fészekaljat, melyekben a lerakott tojásszám lényegesen alacsonyabb, mint az első költéseknél. A kelési veszteség után megmaradt néhány fióka felnevelése már általában sikeresebb. Ki kell azonban emelni a 2001. fészkelési szezont, amelyben a mindössze 5 másodköltésből származó fészekalj valamennyi tojása megsemmisült (predáció, időjárás) A reprodukciós sikeresség a további szezonokban (alacsonyabb tojás és fiókaszám mellett) az első és másodköltések között lényegesen nem változik (92,5%—100%). A 3 év átlagában statisztikailag értékelhető különbség az első és a másodköltések költési sikerében (t = 0.33, tio%

= 1-94, p < 0.001) szignifikánsan nem mutatható ki. A rendszeres visszafogási adatokat értékelve bebizonyítható, hogy a másodköltésből származó fiókák visszafogása arányaiban kisebb, ami feltételezi e fiókák nagyobb mortalitását vagy elvándorlását, így a terület törzspopulációjának utánpótlásában a másodköltéseknek lényegesen kisebb a jelentősége. Összegezve a 3 költési szezon fészekalj adatait, az alábbiakat állapíthatjuk meg: - a lerakott tojások száma (331) 2002-ben a legnagyobb, - az egy fészekre jutó átlagos tojásszám 2001-ben a legnagyobb (10,6), amely lényegesen módosul a kikelt és a kirepült fiókák száma alapján. 30