A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művészettörténet, iparművészet - P. Szalay Emőke: XVII. századi reneszánsz jellegű úrihímzések Szabolcs-Szatmár-Bereg megye református gyülekezeteiben

utal az is, hogy a mintákat barna színnel körbevarrták, de ide sorolhatók az alsó fűrészes levelek is(Palotay 1940.58). Bár a díszítmény szerkezete egy észak-magyarországi, Szécsy Máriához kapcsolt szendrői terítő motívumára emlékezett (László 2001. 56. 33. kép.), ugyanakkor a hasonlóságot mutató többi textília kivétel nélkül erdélyi, mindegyik készítését a XVII. század közepére teszik. A nagyecsedi abrosz 1639-es évszáma megerősíti a többi datálatlan emlék készítési időpontjára vonatkozó feltételezést. Az ecsedi terítő az urasztali terítők jelentőségére mutat rá, hogy évszámuk segítséget nyújt más datálatlan emlékek, pl. lakásdíszítő textíliák készítési idejének meghatározására, amelyeket a legritkább esetben láttak el évszámmal. Az abrosz Nagyecsedre kerüléséről semmilyen adattal nem rendelkezünk. A település a XVII. század elején, 1608-ban Báthori Gábor erdélyi fejedelemtől szabadalomlevelet kapott. Báthori Gábor halála után Bethlen Gábor birtokába került Ecsed vára. Az ő halála után öccsére, Bethlen Istvánra szállt az ecsedi uradalom, aki 1630-ban I. Rákóczi György javára lemondott a trónról, és Ecsed várába vonult vissza, élete további részét itt töltötte. Két fia közül Istvánnak, aki 1633-ban halt meg, a felesége Szécsy Mária volt (Nagy 1. 1856. 72.) A terítőn szereplő évszám - 1639 idején tehát még élt az apa, aki élete hátralévő részét itt töltötte. A Bethlen család, különösen Bethlen István több olyan intézkedést hozott, amelyek Ecsedre feltehetően pozitív hatással voltak (Dankó 1994. 83-84). Az ecsedi református egyház a XVI-XVII. század fordulójától a század derekáig a környék legnagyobb, legjobb és egyben legigényesebb egyházai közé tartozott, nagy tekintélye volt (Barcsa 1906. I. 200., Dankó 1994. 64). 1629-ben ecsedi tractus néven szerepel a vidék (Barcsa 1906. I. 199). Ezt bizonyítja az, hogy a XVII. század első felében kiemelkedő tekintélyű lelkészek szolgáltak itt, mint Hodászi Lukács, Czeglédi János, akit 1629-ben itt választottak esperesnek, majd 1638-ban Szatmári Lázár Miklós volt a gyülekezet papja, aki később püspök lett (Dankó 1994. 65). A Bethlen család az ecsedi református egyház nagy pártfogója volt, különösen az idős Bethlen Istvánnak tudunk adományairól, amelyekkel 1633-ban, 1635-ben az egyházat támogatta (Barcsa 1906. I. 199). De I. Rákóczi György fejedelem is adományozott 1634-ben egy aranyos talpas poharat az úrasztalára. Az 1809-es összeírásban a klenódiumok felsorolásában szerepel a bemutatott abrosz is, „egy dupla kék selyem virágos abrosz G: T. K. czimere 1639", azonban a hosszú feliratról nincs említés (Közép-Szolnoki Egyházi vidék 1809. évi conscriptiojából. Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára). Jelenleg nem tudjuk, ki adományozhatta ezt a különleges terítőt a református templomnak. Feltehetően nem nélkülöz minden alapot az a felvetés, hogy a Bethlen családhoz kapcsolódhatott az adomány. Az adományozó személyére vonatkozó kutatás során először azt hozzuk elő, hogy semmiképpen nem lehetett egyszerű ember, az olasz selyembrokát anyag ugyanis nem tekinthető mindennapinak. Annak, hogy Ecsed várában előfordultak különleges textíliák, bizonyítékot nyújt a várról fennmaradt első inventárium, amelyben a terítő adományozása után 8 évvel, 1647-ben írták össze az uradalom ingóságait. Ezek között a belső várban lévő ebédlő palota lakószobáiban flandriai és perzsiai kárpitokat, selyemszőnyegeket jegyzett fel az összeíró (Dankó 1994. 84-85). Fentebb említettük az abrosz díszítményének bizonyos hasonlóságát egy Szécsy Máriához kapcsolt hímzéssel. Őt, mint adományozót azonban el kell vetnünk, hiszen 1639-ben a terítő datálásának idején férje, ifjú Bethlen István már nem élt, így kevéssé valószínű, hogy ő ajándékozta volna. További kiindulópontot az abroszon lévő betűk adhatnak, amelyeket névbetüknek tarthatunk. A három betűt 1809-ben az összeíró G T. A"-nak jegyezte fel, jelenleg G. I. .£ olvasható. A három betű megegyezik gróf Illyésházy Katalin névbetűivel, akinek férje, Bethlen Péter Bethlen István 271