A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Történelem - Lovas Enikő Amália: Tőkés polgári vagyonnal a társadalmi rangért – a Dragota család felemelkedésének útja

Kettejük házasságából már 1892-ben megszületett egyetlen fiuk, Boczkó Béla Dániel. Mellette, még 1890-től Boczkó Sámuel gyámságot vállalt Hericz Dezső felett, akit árvavagyonából, azaz szülei hagyatékából taníttatott és ruházott. A fiú Kassán és Debrecenben tanulva gazdálkodói képesítést szerzett, majd nagykorúsága elérésekor az Első Magyar Biztosító Társaság szatmári főügynökségénél helyezkedett el,

114 így kezdte meg önálló életét. Boczkó Sámuel 1903. december 16-án, hosszú, súlyos betegség után halt meg. Fiukat a tőkésített vagyonból, a várostól kiutalt özvegyi segélydíjából és a fiának járó neveltetési járulékból

115 özvegye nevelte tovább és gondoskodott tanulmányai folytatásáról. (Béla ekkor gimnáziumba járt, az 1901/02. tanévben volt első osztályos.) Két év múlva követte a rendőrfőkapitányt édesapja, id. Boczkó Sámuel, eredetileg gömöri iparos, majd debreceni polgár és szatócs. 1905. február 4-ei halála előtt végrendeletet hagyott hátra, melyben gondoskodott két unokájáról és feleségéről. A vagyon ekkori elosztása, ahogyan legtöbb esetben is, okot szolgáltatott némi vitára. A mindkét gyermekét eltemető idős férfi igazságosan kívánta elosztani vagyonát a három örökös között, akik közül leginkább felesége okozott gondot. A végrendelet szerint akkori (második) felesége, Noszágh Karolina telekkönyvben biztosított haszonélvezetet nyert a saját tulajdonú, József királyi herceg u. 15. szám alatti házra. Ennek megszűnése után a vagyon örököse Boczkó Béla. A ház berendezése Noszágh Karolinát illette, mivel a legtöbb ott fekvő ingó vagyont ő hozta, ezért a teljes berendezést őneki hagyta. A házhoz tartozott még 12 katasztrális hold ondódi és újosztású föld, illetve azok jutalékai. Ebből tartozott fedezni a majdan elhalálozó özvegy temetési költségeit Boczkó Béla, és mint teljes körű örökös, tartozott 100 K-t kifizetni unokatestvérének, Fodor Gábornak, aki Fodor Gáborné Boczkó Julianna fia volt."

6 Boczkó Béla meghatalmazott gyámja a végrendelet érvényesítése idején már Magoss György volt. Az unokatestvérek gyámjai a földingatlan

117

elosztásával megegyeztek (Boczkó Bélának 75%, Fodor Gábornak 25%), a vitás helyzetet az özvegy azon követelése okozta, hogy feltétlen haszonélvezetet követelt. Az özvegyi haszonélvezetet megkapta, ingóságaival együtt, de a hagyatéki terhek kamatait, a folyó terheket és a fenntartási költségeket neki kellett vállalnia. Feltétlen haszonélvezeti követelése miatt az ügy vitás maradt. A HELYI TÁRSADALMI RANGLÉTRA CSÚCSÁN 1905-ben Boczkó Béla gyámja és Dragota Natália férje már dr. Magoss György. A hasonlóan jogászi pályát befutó férfi ekkor már az ügyvédi kar vezető személyisége volt. 1858-ban született a Szatmár megyei Egriben. Tanulmányai elvégzése után 1886-ban, Budapesten tette le ügyvédi vizsgáit. Debrecenbe költözve ügyvédként kezdte meg pályáját. Ügyvédi praxisából átlépve közigazgatási pályára, előbb 1887-ben Debrecen város tiszti alügyésze lett, majd 1904-től a főügyészi posztot töltötte be. Posztjából eredően a századforduló után, de főleg az 1910-es évektől a városi politikában erősen érintett volt. Ebben a funkciójában megmaradt a háború és a román megszállás 114 Hericz Dezsővel kapcsolatos iratok, uo. 113 1052 K összesen. Nyugta és elismervény ennek felvételéről: 1904. február 19. 116 Id. Boczkó Sámuel végrendelete 1905. január 7. Saját kezűleg, közjegyzői hitelesítéssel. Tanúk: Jóna Dániel házbirtokos (József kir. Herceg u. 16.), és Konrád János mézeskalácsos (József kir. Herceg u. 20.) 117 A debreceni 2303. számú tjkv-ben felvett 4235. helyrajzi számú ház, udvar és kert, a 6609. hrsz. alatti ondódi, és a 9394. hrsz. alatti újosztású föld. Összértéke: 10635 K. Háromnegyed része: 7976,25 K, negyed része: 2658,75 K értéket képvisel. In: Tárgyalási végzés a 8/1905. ügyszámú közjegyzői okiratba foglalt végrendelet ügyében. Uo. 8. doboz. 198