A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)
Történelem - Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulása
tett szó, hogy a hajdúk fejenként vegyenek részt a nemesi közgyűlésen, e lépést azonban - bár a későbbiekben következmények nélkül maradt - mégis úgy kell értékelnünk, mint amely ellenkezik a megvalósult Hajdúkerület tartalmi jegyeivel, s amely a túrmezei nemességhez hasonló jogállás irányába mutat. A hajdúvárosok katonai, politikai, társadalmi helyzete azonban másfajta fejlődést tartogatott. Döntő mozzanat, hogy a hajdúvárosok adómentessége, nemesi jogállása tisztán katonai erejük következménye volt. Ennek hanyatlásával párhuzamosan fokozatosan adóterhekkel sújtották őket, s így a Szabolcs megyébe való beépülés gyökeresen más előjelű és sokkal hátrányosabb lett volna, mint tisztán nemesi jogállás esetén. 16 Az azonos városi kiváltságok és hasonló városi közigazgatás talajára támaszkodva, kihasználva eddigi tényleges különállásukat, s a bécsi haditanács adóügyi megfontolásaival is találkozva sikeresen harcolták ki a vármegyétől független adózási szabadságukat. A különálló adózási porták megléte lett az a szilárd mag, amely a hajdú városokat véglegesen és végérvényesen elválasztotta Szabolcs megyétől, s amely a Hajdúkerület egyéb ismérvei között mintegy központi szerepet töltött be. A közös kiváltságok mellett ez a szükséglet hozta létre a kerületi adminisztrációt, hogy az az idők folyamán egyre nagyobb hatáskört gyakoroljon és igyekezzék kiépíteni országgyűlési képviseletét is. Ez utóbbi 1790-ben valósult meg, s így - ha a Fényes Elek szempontjait vesszük figyelembe, azt kell mondanunk, hogy a Hajdúkerület kialakulásának utolsó fázisa 1790-re esik. Nem jelentheti természetesen ez azt, hogy a Hajdúkerület 1790-ben keletkezett volna, de végleges formájában, úgy ahogyan 1848-ig fennállott, ekkor alakult ki, illetve az utolsó lényeges mozzanat ekkor történt. 1790 előtt a Hajdúkerület Fényes Elek harmadik típusába volt sorolható különálló porták, önálló tisztikar, de országgyűlési képviselet nélkül - és jogállása a XVI. szepesi városénak felelt meg. A kérdés részletes szemügyre vétele elengedhetetlenné teszi a kerületi tevékenység közelebbi vizsgálatát, funkcióinak és formáinak elemzését. Az nyilvánvaló, hogy városaink egy szervezetbe való tömörülését nagyban elősegítette, hogy a XVII. század folyamán azonos vagy közel azonos történeti szituációkkal álltak szemben. A szabolcsi hajdúvárosok a tágabb értelemben vett Partiumhoz tartoztak, s így helyzetük merőben különbözött bihari társaiktól. 17 A magyar királyság, az erdélyi fejedelemség és a török birodalom politikai és katonai törekvései, az ahhoz való állandó alkalmazkodás tájékozódásukat nagyban nehezítette, s ezért a városokon belül több ízben lehettünk tanúi a királyi és az erdélyi fejedelmi irányvonal összetűzésének. Az 1613-as Forgách-féle instrukció amellett hogy megalapozta az egységes városi közigazgatást, a hajdúvárosokat közös fennhatóság, a kassai főkapitány alá helyezte. 1 Az erdélyi fejedelemséghez való tartozás esetén ezt a szerepet a mindenkori kallói kapitány töltötte be. Összekovácsoló szerepet játszott Szabolcs megye fenyegető jogigénye, Bocskai adománylevelének közös őrzése is. A történeti irodalom eddig még nem mutatott rá, de meglátásunk szerint fontos szerepet játszott az a tevékenység, amelyet leginkább a parasztvármegyék szerepével vethetnénk össze, s amely a kor erősen romló közbiztonsági viszonyai közepette a kóborló, fosztogató katonák, rablóbandák elleni közös védekezéssel áll összefüggésben. Az 1698-ban kelt első, átfogó hajdúkerületi statútum a rablók, kóborlók ellen már generális insurrectiót emleget, amelynek elmulasztása 16 A folyamatra Rácz I. i.m. 17 A Partiumra: Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában. 1541-1711. Bp. 1918. 18 Közli: Komáromy András: A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások. Bp. 1898. Betűhű kiadása: Nyakas M. 1977. 50-51. 152