A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Régészet, ókortudomány - Horváth Ciprián: Hólyagos és négygömbös fejű gyűrűk honfoglaláskori sírokban

kapcsolták össze (3. kép 2); míg a Kiszombor E temető 47. sírjából származó gyűrnél ezt egy középen, elhelyezkedő szegeccsel oldotta meg az egykori mester. A gyűrűk karikája többségében díszítetlen, kivétel a szakonyi 1. sírból származó gyűrű, ahol azt farkasfog és halszálka alakú bekarcolt, valamint kerek beütögetett poncok díszítik (3. kép 4); míg a pusztadobosi gyűrű karikáján a szalagra párhuzamos és merőleges bekarcolt vonalak láthatók (2. kép 5). A nagyhalászi 2. sírból előkerült gyűrű pántja kettős árkolással díszített (2. kép 1); míg a pilinyi 2. sír gyűrűjének karikája hosszirányban, közepén árkolt (2. kép 4). A karika végeihez illeszkedett a gyűrű arany, ezüst, elektron vagy bronz foglalata. A foglalatot szintén lemezből vágták ki, melynek anyagvastagsága azonban a karikáéhoz viszonyítva gyakran vékonyabb. Karikához csatlakozó oldalát egyenesre vágták, másik oldalán pedig kialakították a majdani betétre hajló különböző formájú, félköríves, trapéz, ötszögű vagy csúcsba futó karmokat úgy, hogy a lemez végei a karmok közé essenek. A karmok között néha az oldal karéjos kiképzést is kaphatott. Következő lépésben domborították ki a foglalat oldalait díszítő hólyagokat. Kivételként említhető a karosi 11/45. és a miskolc-repülőtéri 2. sírból előkerült - kissé elnagyolt gyűrű, melyet nem valódi hólyagok, hanem az oldalak összehajtásával, a sarkokban keletkezett dudorok díszítenek. A készítési fázis következő állomásaként hajtották meg a lemezt a kívánt alakúra, mely kerek, négyzet, téglalap, vagy rombusz alakot egyaránt felvehetett. Két végét, az esetek többségében a hólyagok között, enyhén egymást fedve összeforrasztották. Egyetlen kivétel a Kiszombor E temető 47. sírjából származó gyűrű. Ennek foglalatának végeit ugyanis egy szegecscsel kapcsolta össze egykori készítője. Ritka daraboknak számítanak azok a gyűrűk, melyek foglalatán nem kidomborított hólyagok, hanem külön fel forrasztott, lemezből kialakított, félgömb alakú díszek találhatók. A mezőtúri (1. kép 6), a pusztadobosi (2. kép 5) és a tiszafüredi gyűrű is aranyból készült, mindhárom foglalatának oldalán négy, fel forrasztott üreges hólyag látható. Az elkészült foglalatot forrasztással erősítették a karikához. A foglalatok teste - hasonlóan a karikákhoz - többségében díszítetlen, csupán a már említett szakonyi és pusztadobosi darabokon látható minta. Előbbinél a hólyagokat beütögetett pontok kerítik, a hólyagok között pedig rojtszerű minta látható, míg a foglalat alját körben sraffozás díszíti; utóbbin pedig függőlegesen bekarcolt vonalakból álló díszítés található. A győr-téglavető-dűlői 47. sírból, valamint az oroszlámosi temetőből (2. kép 3) előkerült gyűrűk foglalatának felületét aranyozták. A foglalatba helyezett betétre karomszerűen hajtották rá a foglalat oldalának végeit, melyek így díszítő funkciójuk mellett, a kő- vagy üvegbetétet rögzítették is. Azonban nem csupán ezek tartották a betétet, hanem azt ragasztóval is a foglalatba erősítették. Ennek világos nyomait mutatják azok a darabok, amelyeken a betét nem mozog, pedig nem fogja le mindegyik karom Több ásatási jelentés is beszámol a foglalatban lévő betét alól kihulló porszerű anyagról, mely nyílván ragasztó volt. A betét rögzítése mellett volt még egy további funkciója is a ragasztónak, ez pedig a foglalat alja és a betét közti tér kitöltése, s így utóbbi elmozdulásának megakadályozása. Több gyűrűnél is megfigyelhető ugyanis, hogy a betét vastagsága nem tölti ki teljesen a foglalatot, így önmagában belehelyezve abban mozogna. Ennek kiküszöbölésére alkalmaztak ragasztót, mely azon felül, hogy a betétet rögzítette, kitöltötte a foglalatban lévő üreget is. A hólyagos fejű típusba tartozó gyűrűk egy szűk csoportját alkotják azok a darabok, melyeknél a foglalatot nem egy megfelelő formára kivágott, meghajlított, majd összeforrasztott lemezből alakították ki, hanem azt egy lekerekített sarkú, kereszt alakú, középen kör alakban áttört lemezből préselték. Ezt az oroszlámosi és az oromhegyesi (2. kép 2) gyűrű esetében két szegeccsel erősítették a foglalat alját alkotó lemezhez, mely szegecsek egyszersmind a szalagszerű, két végén nyitott karikát is a foglalathoz kapcsolták. Ebbe a típusba tartozik a magyarhomorogi 12. sírból 123