A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)
Régészet, ókortudomány - Gesztelyi Tamás: Ifjúalakok fegyverrel a Déri-gyűjtemény gemmáin
Az óvatos Mars vagy hérosz meghatározás mellett felmerült más megoldás is, így pl. Próteszilaosz. Egy üveggemmán kereveten ülő nőalakkal együtt látható, ami arra utal, hogy a hősnek menyegzője másnapján kellett a trójai háborúba indulnia (Zwierlein-Diehl 1991 Nr. 1626 sk.). Bár valószínűnek tűnik, hogy ha a fegyvereivel ábrázolt ifjút nevesítették, akkor Akhilleuszra gondoltak, amit egy Koppenhágában őrzött császárkori gemma körirata is megerősít (Kossatz-Deissmann 1981, 198 Nr. 921). Az ábrázolások értelmezésekor mégis igen óvatos fogalmazással találkozunk: „Es ist naheliegend, daß in allen Fällen eine mythische Figur gemeint ist, ob jedoch Achilleus, läßt sich nicht erweisen" (Kossatz-Deissmann 1981, 198). Egy harmadik kedvelt típuson a mezítelen ifjú oldalnézetben kissé előre dőlve áll, és egyik felemelt lábára vértet erősít. Vele szemben oszlop áll, melyhez lándzsája és pajzsa van támasztva, tetején pedig többnyire egy edény áll (Dembski 2005 Nr. 503-504). Bár ez esetben is valószínűsíthető, hogy Akhilleusz ábrázolásáról van szó, aki vagy a háborúba indulása előtt Phthiában, vagy inkább a Trója alatt újonnan kapott fegyvereit ölti magára, a megnevezésétől mégis tartózkodnak a katalógusok. Pedig a jelenet nagy múltra tekint vissza, hisz a lábvértjét felerősítő Akhilleusz megjelent már a feketealakos vázákon (Kossatz-Deissmann 1981 Nr. 187; Kemp-Lindemann 1975, 155; Friis Johansen 1967, Nr. 32, 35, 36). Egy dél-itáliai vörösalakos vázán is nagy valószínűséggel erre a történetre gondolhatunk (Schauenburg 1990, 461 sk.). Ezt az értelmezést megerősíti néhány etruszk szkarabeusz. Ezek egyikén a lábvértjét felöltő alak a kezében tartja pajzsát, oszlop híján pedig kardja előtte, a képmezőbe helyezve áll, mögötte pedig felirat nevezi meg: AXILE (Furtwängler 1900 Taf. 61, 19 = Zazoff1968 Nr. 58). Egy további gemmán az ifjú egyik lábát felemelve készül felölteni lábvértjét, melyet az előtte álló nőalak nyújt át neki a sisakkal együtt, míg a hős mögött további fegyverek láthatók (Zazoff 1968 Nr. 17). Ugyanez a téma jelen van itáliai gyűrüköveken is (Furtwängler 1896 Nr. 513). Amennyiben a jelenet mitikus értelmezéséből indulunk ki, úgy kézenfekvő a fiának új fegyvereket adó Thetiszre gondolni, ahogy ezt Furtwängler is tette. A jelenet némi változtatással tovább él a császárkori gemmákon, pl. egy galliai és egy carnuntumi darabon: a mezítelen ifjú kis kőtömbre helyezi lábát, melyre lábvértjét erősíti, míg vele szemben hosszú ruhás nőalak áll, egyik kezében lándzsát, a másikban pedig hüvelyébe helyezett kardot tartva (Guiraud 1988 Nr. 439; Dembski 2004 Nr. 498; Furtwängler 1900 Taf. 23, 57). A császárkori gemmákon az a gyakoribb, hogy nem nőalak, hanem egy oszlop áll a hős mellett. Kérdés, hogy ez a különbség az ábrázolt alak meghatározását megváltoztatja-e? Minthogy az oszlop a rajta lévő vázával - néha sisakkal, de lehet mindkettő nélkül is - gyakori eleme a jelenetnek, joggal tulajdoníthatunk neki jelentőséget. Érdekes módon az elmúlt évtizedek katalógusainak szerzőit ez a kérdés nem foglalkoztatta, néhány 19. századi leírásaiban azonban találunk rá utalást. Toelken (Toelken 1835 IVNr. 272) a berlini gemmák leírásánál ezt Patroklosz sírjának tartotta, hasonlóképpen King is (King 1872, 48). Ugyanígy Patroklosz sírjára gondolt Furtwängler azon oszlop esetében, melyhez egy mezítelen harcos fogolyáldozatot visz, vagy gyászolva áll mellette (Furtwängler 1896 Nr. 610-612, 897-908). Hasonló oszlop tűnik fel az Akhilleushoz látogató Priamosz jelenetének hátterében is (Furtwängler 1900 Taf. 58, 3; Neverov 1988 Nr. 140). Mint az Iliászból tudjuk (23, 246 skk.), Patroklosz sírjában nyugodott halála után maga Akhilleusz is. Ezzel magyarázható, hogy egyes gemmaábrázolásokon, melyeken Neoptolemosz a gyászoló Polyxénát készül feláldozni apjának, Akhilleusznak, ugyanolyan síroszlop látható, mint az előbbi esetekben (Furtwängler 1896 Nr. 6889; Zwierlein-Diehl 1969 Nr. 315). Egy újabb vizsgálat a több gemmán előforduló fríg sapkás ülő nőalakban az Akhilleuszt gyászoló Polüxénát ismerte fel (Schwarz 1992, 265-299). A gyászoló alak mögött ugyancsak az előbbiekben megismert síroszlop jelenik meg, ahová akkor már nemcsak Patroklosz, hanem Akhilleusz hamvai is el voltak helyezve (Sena Chiesa 1966 Nr. 696; Brandt/ Gerke/ Krug/ Schmidt 1972 Nr. 2212). Az oszlopemlékmű Akhilleusz síroszlopaként való értelmezését megerősíti a Tabula Iliaca hasonló ábrázolása is (Sadurska 1964, 29: Kurtz/Boardman 1985, 295 skk.). Az oszlopon álló edény nem lehet más, mint az az arany amphora, melyet Thetisz adott Akhilleusznak, és 113
