A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Néprajz, kulturális antropológia - Nagy Ibolya: „... nekünk nem tartottak számot minden napunkra...” Egyéni parasztok a szocializmusban

gépeket, oszt itt szerelik össze, mert elektromos műszerésznek tanult a fiú. Jó tanuló vót. De a két fia is olyan jó tanuló! Oklevelesek!") Az élettörténeti beszélgetésekben a párválasztás, a családi élet kitüntetett szerepet kapott. Az ifjúházas kor terveiről mindig faggatództam, hogy az életpályákban a folyamatosság/törés ebből a nézőpontból is megformálódjon. Az egyéni gazdálkodók párválasztási attitűdjére, férj-feleség kapcsolatukra általánosító kijelentéseket nem tehetek. Ifjúkoruk (nekik is) a kevésbé sem felhőtlen 1940/1950-es évekre esett, s valószínű, hogy ebből következően, továbbá „különutasságuk" a kollektivizálás korszakában vezetett oda, hogy közülük többen férfikorukban alapítottak családot. (K. S. 37 éves volt, gyermekes, elvált asszonyt vett el; M.K.K. 1962-ben 29 évesen, Sz. A. 1956-ban, 33 éves korában nősült. Kivétel K. I.: 23 éves volt 1948-ban, mikor megházasodott.) M.K.K. és Sz. A. házassága azt példázza: a megváltozott/átalakult társadalmi közegben az egyéni gazdálkodók párválasztását a kölcsönös vonzalmon túl, a jövendőbeli azonos gondolkodása/mentalitása vezette, „...én 62-be nősültem meg...hát Szoboszlón bizony mán akkor minden lányok elhelyezkedtek üdülőbe, panzióba, nem nagyon akartak egyéni gazdáho' férjhez jönni!

29 Hát nem is erőltettem ükét, maj' hallottam, hogyhát Nádudvaron még jobban vannak parasztok meg, tán, egy nővére itt lakik a 24. szám alatt Sz.L.-né azzal is úgy nem messze laktunk egymásnál, osztán úgy jöttünk össze osztán. Átjártam Nádudvarra előbb csak úgy ján'nízőbe, aztán meg komolyra fordult a dolog. Hát ugyina ük nem egy elkínyeztetett család vót, 8-an vótak tes'vírek...anyósom ez egy olyan erős asszony vót...apósom katona vót, és kivette a szomszédba a tanyán egy öreg fakutyánénak (?) a fődjit ott Nádudvaron, 105 köblös főd vót, anyósom egyedül. Nyóc gyerekkel! Azt mondja, hogy ott vót egy rossz tanya azon akit kibérelt lakott rajta egy majoros annak nígy gyereke vót. Azt mondja anyósom: azok egísz évbe úgy dógoztak nálam: azt mondta az anyja, hazaszaladok mán a gyerekikkel, főzök nekik valamit. Azt mondja: Mondjad nekik, hogy gyüjjenek át. Megfőzött mán, nekik is lesz egy tányir leves. Tessík elgondolni: magának, nyóc gyerek, a szomszídbúl nígy gyerek akkor a felnőtteknek! Minden harmadik nap kenyeret kellett sütni. De oly erős asszony vót, hogy a temetíssin a pap azt mondta neki: férfiembereket megszígyenített abba az időbe. De úgy is vót...Apósom is téesz tag vót, de nem dógozott egy percig se, még utána is maszekeskedett...hiába vót téesz tag, nem vette fel a munkát a téeszbe." (M.K.K. elbeszélése.)

30 Sz.A. elbeszéléséből feleségének az övével teljesen megegyező életfelfogása és munkabírása domborodott ki: „Még akkor kapaszkodtunk, mer mosmeg mán maj' nem sok lesz. Hogy így. Megdógoztunk. A felesig is nem nagy csomó, vagy, de ügyi szorgalmas vót. Tudta, csinálta, meg ü is tanyán nőtt fel. Közel is vót az ü tanyájuk meg Ebes előtt... Akkor 56-ba megnősültünk a felesíggel hát otthon ípítettünk házat is, meg kint laktunk a tanyán. Fiatalok. Odamentünk nászútra. De sokat mondja is, hogy a nászútat a tanyára, a rípafődre. ...Bírta, meg akarat vót." Férje kórházi ápolásának idején Sz. A.-né vezette a gazdálkodást, mindennek a gazdája volt, nem fogott ki rajta a növendék bikák etetése sem, bár az istállót úgy alakították ki, hogy nem kellett bemennie közéjük. 29 A tanácsülési jegyzőkönyvek is dokumentálják ezt a valós társadalmi tényt, a nők kilépését/ebbéli szándékukat társadalmi osztályukból: S. L.-né, a Nőtanács elnöke hozzászólásában indítványozta: „... sok aszszony felkeresi őt abból a szempontból, hogy valamelyik üdülőbe helyezzük el őket munkára de...irányt kell venni arra, hogy a téesz tagnak a családtagjai is téeszben dolgozzanak." HBmL.XXIII.501

. T.ü.jkv.1960. márc. 26. ,n M.K.K. felesége a hagyományos női szerep szerint dolgozott: férje idős szüleit ápolta-gondozta, nevelte a gyermekeket, ellátta a ház körül a jószágot stb. és „fürdővendég tartással" is foglalkozott. 260