A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Néprajz, kulturális antropológia - Nagy Ibolya: „... nekünk nem tartottak számot minden napunkra...” Egyéni parasztok a szocializmusban
Nagy Ibolya „... NEKÜNK NEM TARTOTTAK SZÁMOT MINDEN NAPUNKRA..." Egyéni parasztok a szocializmusban Több éve vizsgálom a hajdúszoboszlói paraszti társadalom, gazdálkodói részközösség reflektálását a mezőgazdaság kollektivizálására. 1 Kutatási metódusom a néprajztudományban alkalmazott élettörténeti módszer, ennek céljából fakadóan: az egyéni élet és a közösség viszonyának középpontba állításával a társadalmat belülről, történeti megközelítésben vizsgálni s interpretálni. (NIEDERMÜLLER 1988, 376-389.) „A történelemmel való találkozás" végeredményben kevés egyéni/közösségi modulációt eredményezett. (Azok, akik végérvényesen elhagyták a mezőgazdaságot, természetesen nem számítandók ide.) A paraszti szociális identitásukat továbbra is, mindenek ellenére fenntartani kívánók között azok voltak a legtöbben, akik vagyontárgyaikkal együtt beléptek a termelőszövetkezetbe. Ide is tartoznak, de külön csoportot is alkotnak azok, akik kulák listára kerültek. Ők, együttesen, vagy vagyonukkal, vagy csupán személyükkel tagozódtak be az új rendbe, s ezt a momentumot fontos megkülönböztető jegynek kell tekintenünk. A legkevesebb azok száma, akik mindvégig megmaradtak egyéni gazdálkodóknak, illetve egyéni gazdálkodást is folytattak ipari, nem mezőgazdasági munkavállalásuk mellett, s ez alapján kétlakinak nevezhetőek. A következőkben ehhez a csoporthoz tartozók szociális identitásbeli elemeit kísérlem meg taglalni, élettörténeti elbeszéléseik korrelációjával. 2 Hajdúszoboszlón a mezőgazdaság kollektivizálása több, mint tíz éven át tartott. 3 A HajdúBihari Napló 1960. január 31-én hírül adta a „környéken is egyedülálló eseményt: »A megye első ' A Déri Múzeum Évkönyvében már közzétett tanulmányomban részletesen ismertettem kutatási gyakorlatomat, s megkíséreltem feltárni azokat a szoboszlói paraszti kultúrában meglévő jegyeket, melyek mintegy megkönnyítették a parasztgazdáknak a belépést a tsz-be. (NAGY 2001, 163-182) 2 Nem tudni pontosan, hány főre tehető azon gazdálkodók száma, kik egyéniek maradtak; az emlékezet 810-re teszi számukat. Gyűjtőmunkámban 5 fővel készítettem élettörténeti beszélgetést. 3 Levéltári kutatásom azt mutatja: adminisztratív intézkedéssel, azaz tagosítással végrehajtható lett volna az átszervezés a korai ötvenes években is, de a létező termelőszövetkezetek működése, gazdasági eredményei azt mutatták: a kis- és középparasztság gazdasági potenciáját népgazdasági érdekből - ekkor a begyűjtés maradéktalan teljesítése volt az - nem lehet „kiváltani", továbbá ezen réteg dominanciájából fakadóan egy látens, passzív ellenállás a begyűjtésen/elvonáson alapuló gazdaságpolitika ellen is hatott volna. A szomszédos településeken, kivált a nagyszámú agrárproletariátus lakta Nádudvaron, vagy Balmazújvároson a tsz-szervezések már az első hullámban, 1948-at követően megtörténtek, őket állítja követendő példaként maga elé a szoboszlói vezetés. A tanácsülési jegyzőkönyvek a hatalom és a birtokos parasztság küzdelmének évtizedét dokumentálják. A presszió, „a szövetkezeti gazdálkodás kérdésének" felszínen tartása jellemzi ezt az évtizedet, s nem az agresszív nyílt erőszak, kivéve a kulákká minősítetteket. Kifizetődőbb, célravezetőbb módszernek tűnt a gazdasági ellehetetlenítés eszközével, és a „puha" módszerek folyamatos alkalmazásával azt a légkört megteremteni, melyben ez a réteg nem látván más választást, vállalta a közös gazdálkodást. (A föld elhagyását, ipari munka vállalását törvényben is szabályozták.) Ez irányba hatottak a bukott forradalom tanulságai, ezt erősítették a szociális intézkedések: a nyugdíjjogosultság, földjáradék 247
