A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Régészet, ókortudomány - Szabó László: Megjegyzések a „böszörmények” kérdéséhez a Hajdúböszörmény határában talált Árpád-kori falu régészeti leletei alapján

lagyár területén és környékén talált Árpád-kori településrészletet leletanyaga segítségével összekapcsolni a Váradi Regestrumban többször is említett nyíri izmaelitákkal. Ennek a kapcsolatnak az szolgált alapjául, hogy a latin nyelvű forrásokban izmaelita néven emlegetett mohamedánokat a középkori magyar nyelvben böszörménynek nevezték (SCHÖRER 1859, 32). Mivel Hajdúböszörmény a Nyírség határán fekszik, földrajzilag nem lehet akadálya az azonosításnak. Nagyobb volumenű ásatás híján (ÉRY 1954, 89) a kutatók csak az írott forrásokra, ill. szórványként a hajdúböszörményi vagy debreceni múzeumokba bekerült tárgyakra hagyatkozhattak. Ezek alapján már Csánki D. a mai Hajdúböszörmény területére teszi az Árpád-kori Böszörményt (CSÁNKI 1890, 506). Ezzel ért egyet Györffy György (GYÖRFFY 1959, 54), majd később Módy György is (MÓDY 1973, 29-61). Ő részletesen feldolgozza a környékre vonatkozó írott forrásokat, az izmaelitákat pedig, egyetértvén Györffy vei, a bihari dukátus területén letelepedett, katonai segédnépek valamelyikéhez, például a kazár kabarokhoz köti. A forrásokban való kései megjelenését a falunak királyi birtok voltával magyarázza. A Váradi Regestrumban a nyíri izmaelitákkal együtt említett Cégény, ill. Salamon falvak emléke, bár maguk a települések elpusztultak, a mai napig fennmaradtak a helynevekben. Cégény, a már az 1067-es százdi monostoralapító levélben említett falu (GYÖRFFY 1992, 182— 185), Hadháztól északnyugatra, mint rét és dűlő, Salamon Böszörménytől délkeletre, mint erdő, szántó, tábla és dűlő élt tovább a helyiek emlékezetében (H. FEKETE 1959, 100). Ezek a falvak mintegy közrefogják Böszörményt. Igen valószínű, hogy e szomszédok perlekedéséről szól a Váradi Regestrumban fennmaradt említés. Ezekkel az adatokkal azonban az írott források kimerültek, újat már csak a régészeti emlékanyag mondhatott. Gedai István figyelt fel a friesachi éremleletek szokatlan sűrűsödésére környékünkön. A böszörményi, debreceni és szoboszlói kincsleletek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az itt élő izmaeliták komoly szerepet játszottak, nemcsak a bihari dukátus, de az egész ország XII-XIII. századi kereskedelmi-gazdasági életében (GEDAI 1968, 107-214). Ez alatt a környékbeli, az írott forrásokban már említett, Böszörménnyel szomszédos falvak többségét, a néprajzi adatok megerősítéseként a régészeti terepbejárásokkal is sikerült azonosítani. A pródj temetőt és templomot, Hetven faluhelyét és temetőjét (M. NEPPER 1973, 9-20), a nagyjából már ismert Cégény és Salamon falvak pontos helyét is sikerült meghatározni (M. ANTALÓCZY 1978). Az Árpád-kori Böszörmény falujának helyét nagyjából a téglagyár környékére igyekeztek helyezni. E témával kapcsolatban Mesterházi Károly volt az első olyan kutató, aki az ide vonatkozó régészeti emlékanyagból indult ki. Igaz, csak a korai, X-XI. századi emlékanyagot vizsgálta tüzetesebben, azok közül is elsősorban a temetőket. A középréteg sírjainak keleti párhuzamai alapján vonta le következtetéseit. Ásatási anyag híján, az előkerült szórványleletekre hagyatkozván a megtelepülést a X. századra tette (MESTERHÁZY 1973a, 14-28). A Hajdúböszörmény területéről szórványosan előkerült leletanyag legrészletesebb feldolgozását M. Antalóczy Ildikó végezte el. A korábbi kutatásoknak és eredményeinek összegzését bevezetésnek szánta az 1979-es ásatásai eredményéről szóló munkájához (M. ANTALÓCZY 1980, 131-170). A korábban múzeumba került leletek előkerülési helye alapján sikerült az Árpád-kori település határait nagyjából meghatároznia. A város északi részén, a dorogi és újfehértói utak környékén, a téglagyár területén sűrűsödtek a leletek. Ez a település valószínűleg megegyezhetett a középkori böszörménnyel, amit az bizonyít, hogy a város többi részén egyáltalán nincsenek leletek. Az elmúlt évtizedekben hiába voltak nagyobb építkezések városszerte, csak itt került elő falura utaló anyag. A város mai központja 2,5 km-re van a téglagyártól. Arra, hogy a most itt álló, szerinte XV-XVI. századi templomnak Árpád-kori előzménye lenne, nem utal semmi. Először a 86