A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Régészet, ókortudomány - Gesztelyi Tamás: Antike Gemmen in landnahmezeitlichen Gräbern

M. Nepper Ibolya GEMMÁS CSÜNGŐ A SÁRRÉTUDVARI HÍZÓFÖLD-I HONFOGLALÓ TEMETŐBŐL Hajdú-Bihar megyében az utóbbi két évtized honfoglaláskori temetőfeltárásai bővelkednek különleges és kimagaslóan szép csont-, fém-, illetve nemesfém leletekben. Ezek között külön csoportot alkotnak azok a tárgyak, melyek valószínűleg kereskedők révén kerültek honfoglaló őseinkhez. Eredetük nem a honfoglaló mesterek műhelyeiben keresendő, díszítésük sem a honfoglalók ötvöseinek forma- és jelképrendszerét tükrözik. Ezeknek a tárgyaknak egyik csoportja egyértelműen köthető a bizánci ötvösök műhelyeihez. A Gesztelyi Tamás* cikkében vizsgálat, illetve elemzés alá vett tárgy 1983-ban került elő Sárrétudvari, a korábban Biharudvarinak nevezett Sárrét széli kis falu határában a Hízóföld nevű területen, ahol 1982—1984 között feltártunk egy 262 sírós honfoglaláskori temetőt. A település neve nem ismeretlen a honfoglaláskor kutatói számára. Határából és a mai belterületről négy X—

XI. századi temetőt tartunk nyilván. Ez a Sárrét széli terület igen fontos volt, mert a X. század végén már biztosan a fejedelem fennhatósága alá tartozott. Udvariból három köznépi temetőt s ezen kívül ma már három középrétegbeli temetőt is számontartunk. Most vizsgálat alá vett tárgyunk a Hízóföld nevű határrészen, a környező térszintből 1-2 méterre kiemelkedő kis laponyagon elterülő X. századi temetőből került elő. A temetőből előkerült sírok nemenkénti megoszlása is érdekes volt, szembeszökő volt a férfiak túlsúlya (40 % fölött), a nők és gyermekek aránya pedig 30-30 %. A temető használata a honfoglaláskor elejére tehető, a leletanyag alapján az első nemzedék sírjaival kezdődik használata, s 970 körül kerülnek földbe az utolsó sírok. Jó megfigyeléseket tudtunk tenni a haj- és ruhaviseletre és madárábrázolások, madárongonok révén a lélekhitre is. Egy gyermeksírból vadlúd teljes csontváza került elő. Jelen van a leletanyagban az ugor lélekhitnek néhány eleme is, például a szemfedőlemezek. Szemfedőlemez került elő, méghozzá aranyból abból a sírból is, amelyből előkerült vizsgálatunk tárgyát képező ezüstbe foglalt gemmás csüngő. Ez a sír a 115. számot viseli. 1 éves gyermek csontváza. A vázat megbolygató állatjáratok a szemfedőlemezkét a baloldali alsó bordák tájékára mozdították el. Jobb oldalon a 3-4. borda között került elő egy kúp alakú ezüstcsüngő. Az igen jó minőségű ezüstből készített tárgy tulajdonképpen egy gemmának a foglalata. A kúp alakú csüngő palástja négy háromszög alakú mezőre van bontva. A függőleges osztószalagok fenyőmintásak. A szalag felső és alsó oldalát ovális, gyöngyözött keret zárja le. A deltoid alakú mezők két végén háromszög formába komponált granulált gömbök helyezkednek el. Alul a csüngő palástját ugyanaz a kereteit fenyőág-minta zárja, mint a mezőket elválasztó szalag. Fölül a sima, díszítetlen gömbszeletet granulált ezüst gömböcskék koszorúja zárja le. Ebbe simul egy zárt, széles, lapos ezüstlemezből kalapált ezüst fülecske, amelybe nagy, egymásrahajló végű, a felfüggesztést szolgáló, ezüstdrótból készített karikát helyeztek. A belül üreges csüngő alján egy gemma helyezkedik el. A különleges tárgy (gemma) foglalata egyértelműen bizánci stílusjegyeket visel magán, * Lásd az előző tanulmányt! 69