A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Természettudomány - Lovas Márton: Dr. Földi János az elfelejtett természettudós

Lovas Márton DR. FÖLDI JÁNOS, AZ ELFELEJTETT TERMÉSZETTUDÓS A XVIII. század a természettudományos kutatások fellendülését hozta. A botanika, az oológia, a földtudományok egyként megújultak, gazdagodtak, az egyre intenzívebb és rendszeres kutatások eredményeként. Hazánkban is így van ez. Sorra alakulnak az egyetemeken a természetrajzi tanszékek, s rendkívül nagyjelentőségű Mária Terézia császár és királynő 1777. évi augusztus 22-ik napján kibocsátott rendelete: a Ratio Educationis, mely a középfokú oktatásban is nagy szerepet juttat a természetrajznak. Ez a század Kari Linné tevékenységének százada, aki munkásságával óriási hatást gyakorolt a természettudományos kutatásokra. Magyarországon Kitaibel Pál (1757-1817) munkássága rendkívüli és olyan nagy volumenű, hogy kétségkívül elhomályosítja a kevésbé ismert tudósok tevékenységét. Gaude Hungária quae talem tulisti - írták sírkövére.Munkáit német és latin nyelven publikálta, Waldstein gróf segítségével. Ez a század a nyelvújítás százada, melynek céljai közé a tudományos nyelv megújítása, magyarítása is tartozik, s ezen a téren, Földi János, Diószegi Sámuel (1763-1813) és Fazekas Mihály (1766-1828) kétségkívül máig ható eredményeket értek el. Földi János (1755. dec. 21.-1801. ápr. 6.) munkásságát Nagy Sándor 1976-ban a Déri Múzeum Évkönyvében publikált forrás értékű, levéltári kutatásokon alapuló tanulmánya mutatja be először a lehető legteljesebben. Kitűnik ebből a tanulmányból és eredeti adatközlésből, hogy Földi János munkásságának jelentősége sokkalta nagyobb annál, mint ahogyan a tudománytörténet a halála óta eltelt 200 évben megítélte. A 25 éve megtalált és publikált Földi dokumentumok remélhetőleg lendületet adnak a további kutatásoknak s a magyar tudomány e kiemelkedő jelentőségű alakját végre méltó helyére állítják. I. A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XVIII. SZÁZADIG 1. Az első rendszerezők A természetben élő ősi népek létérdeke volt, hogy az őket körülvevő és közelükben élő növényeket és állatokat mennél jobban megismerjék. Ezeknek az ismereteknek tehát a gyakorlati vonatkozásai voltak a fontosak. Tudniuk kellett, hogy milyen növényeket, állatokat használhatnak táplálékként, ruházatként „lakás" építésre, vagy gyógyításra. Ilyen ismeretek birtokában az ősi mítoszokban, kultuszokban számos növény és állat nyert pozitív vagy negatív szerepet. (PL: a 49