A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Múzeumpedagógia - Porcsalmy János: Életmódtörténeti ismertetések

1. hang: Myrón: Diskobolos (diszkoszvető) szobra Az ókori görög szobrászat Nagynevű művészeinek klasszikus alkotásai a későbbi korok szobrászai számára is példamutatóvá vált. Pheidias mellett szintén a Kr. e. V. sz.-ban élt az attikai születésű bronzszobrász: Myrón is, akinek Diskobolos szobra az egész világon közismertté vált. Ez az atléta szobor erőteljes, összetett testmozdulatot ábrázol, és drámai feszültségű pillanatot érzékeltet. Myron szobrai a mozgásábrázolás történetében új fejezetet jelentenek. A Diskobolos sporttörténeti értéke felbecsülhetetlen. Az ókori görögök szobrászata is az athéni demokrácia idején bontakozhatott ki a legmagasabb művészi szinten. AZ ÓKORI RÓMAIAK ÉLETVISZONYAIRÓL 1. hang: A nyugat-rómaiak életmódja több mint 1200 éves történelmük folyamán (Kr. e. 753Kr. u. 476) - de az általuk meghódított területeken élő, leigázott népek életkörülményeit illetően is állandóan változott, fejlődött. A császárkor kezdetén mintegy 80 milliós lakosságú Római Birodalom korabeli társadalma, állama - viszonylag - igen magas szintet ért el az ókorban mind az anyagi, mind a szellemi kultúra fejlesztése terén, amit Európa-szerte tudatosan, eredményesen terjesztett. Az ő kultúrájuk maradandó alapot jelentett az európai népek gazdaság-, és művelődéstörténetében. Róma - hódításai után - Elő-Ázsia ókori államai, Egyiptom, Görögország anyagi, szellemi értékeinek javarészét átvette, átformálta, s nemcsak magába olvasztotta, hanem tovább is fejlesztette. 2. hang: Bár az ókori római társadalom alapvető osztályainak életkörülményei, életmódja tekintetében igen nagy volt a különbség, de eltérések voltak a szabadok egyes rétegeit illetően is. így a földbirtokos patríciusok, a lovagok (nagykereskedők), a plebejusok, a földművelők, kézművesek, kiskereskedők, a szabadfoglalkozásúak (orvos, ügyvéd, színész, stb.) és az antik proletariátus életmódja között is. Ugyanakkor az uralkodó osztály vagyonosabb felső rétege a köztársaság utolsó századaiban és a császárkorban általában fényűző, luxus életmódot folytatott. A nagy terület és a zsákmányszerző hódító háborúk őket magas méltóságokhoz, gazdagsághoz, nagy vagyonhoz juttatta mind Itáliában, mind a római provinciákon. Ezzel szemben az átlagos római polgár szerényen, de civilizáltan élt. Civilizációjuk a barbár népek és a későbbi európai államok népeinek életére komoly mértékben hatott. Ez a mai napig is meggyőzően tükröződik - különösen képzőművészeti (szobrászat, freskófestészet) mozaikmüvészeti-, jogtudományi, irodalmi tekintetben és időt álló, példamutató építészeti eredményeiben, illetve műemlékeikben. 1. hang: A római vidéki házak típusáról A szegény földművesek kunyhójától egészen a jómódú, gazdag pompeji lakosok kényelmes nagy házáig, - ásatások és az antik szerzők leírásai alapján alkothatunk fogalmat. Míg történelmük kezdetén egyetlen helyiségben élt a római család, s abban volt a tűzhely is, - később már több helyiséget, ún. cellákat alakítottak ki a maguk, és a szolgák elhelyezés ére. A ház megnagyobbodott, s már több lakószoba és mellékhelyiség (szerszámraktár, stb.) található abban, s az udvarhoz bekerített kert is tartozott. A vidéki villa (villa rustica) már sokféle családi háztartási igénynek felelt meg. Ezt bizonyítja a pompeji közelében kiásott boscorealei villa is. 403