A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Múzeumpedagógia - Porcsalmy János: Életmódtörténeti ismertetések

6. Architrávos - vízszintes - térlefedés. Az architráv tagolása: triglifoszok, metópék. 7. Koronázó és tetőpárkány. Timpanon: háromszögű oromzat. 8. Cella, mely kettős oszlopsorral három hajóra osztott. 2. hang: Az athéni Akropolisz (Kr. e. V. sz.) Az athéni fellegvár: az Akropolisz a Kr. e. V. században - Periklész idején, Athén fénykorában - a városállam vallási, politikai és kulturális központja volt. Az Akropolisz a város védőistennőjének, Athénének tiszteletére rendezett Panathénaia ünnepségek színhelye volt. Legjelentősebb épületei: a Propülaia - dór oszlopokkal - Niké temploma: ion oszlopokkal, a Parthenon: dór oszlopokkal, az Erechteion: ion oszlopokkal díszítve és a kariatida csarnok. Hat sudár alakú görög nő (kariatida) tartja a gerendázatot, illetve a tetőzetet. Azok helyettesítik az oszlopokat, de már díszítő jelleggel. Szobrászati díszei: Pheidiasz remekművei voltak. (Az udvari és a Parthenonban lévő Pallas Athéné szobrok, valamint a tümpanonok oromcsoportozatai és a fríz domborművek.) Az akropolisz épületegyüttese az ókori Görögország építészetének egyik csúcspontja. Ugyanakkor napjaink egyik világhírű építészeti műemléke. Az architrávos térlefedésnél az oszlopoknak még mindig tartó szerepük volt, de a görögök a templom belsőben már nagyobb fesztávolságokat tudtak áthidalni mint az egyiptomiak. Mérnöki, építészeti tudásuk fejlettebb volt, az áthidaló gerendák is keményebb kőzetekből kerültek ki. 1. hang: Görög ruhaviselet A görögök - mediterrán éghajlatuk miatt - könnyű tunikaszerü ruhát viseltek: a khitónt, a nők a felett viselték az ún. bő redőzésü pepioszt. A férfiak tunikái általában rövidebbek voltak, könyök hosszúságú ujjal. Ruhájuk anyaga vászon, vagy gyapjú, s azok színesek voltak. Csíkot is szőttek az anyagba, vagy festették, sőt növényi, vagy állatábrákkal is díszítették azt, - főleg a férfiak tunikáját, - akik a tógához hasonlóan az időjárástól függően még palástot is viseltek. A női ruhák színe többnyire fehér és égszínkék. Lágyan omló, bő redőzete a földig ért. A nőies formák hangsúlyozása jellemzi. Ékszert alig használnak. (Főként brossot, csatot.) Inkább a fej, illetve a haj díszítésére gondoltak. Többnyire színes, sokszor aranyszínű szalaggal kötötték át a fejet. így öltözve, a görög nők vonzó külsejűek és méltóságteljes megjelenésűek voltak. Szobrászművészeik így ábrázolták istennőiket is. (Pl.: Pallas Athénét, Aphroditét, Hérát, stb.). A fiatal lányok tunikájának többnyire nem volt ujja, s azt hosszú redőző szoknya felett viselték. Köpenyük is volt. 2. hang: Szandálok (férfi és női) A lábbelik jó minőségű bőrből készültek. Egyrészt hurkolással egymásba fonódó pántok fogják át a lábfejet, másrészt pedig a pántok mellett kérget is láthatunk, mely szinte a lábfej közepéig öleli át a sarki részt. A szandál orra félköríves, vagy hullámvonalú. A szandál talpát sarok nélkül vagy sarokkal képezték ki. - Fűzős lábbelijük szíjazata gyakran térdig ért. A szandálkészítő kézműveseknek külön utcájuk volt Athénban. Műhelyükben rögtön elkészítették a megrendelő számára a kívánt szandált. A szabad athéni polgárok maguk is készítették a lábbeliket, de rabszolgákat is dolgoztattak műhelyeikben. Több szandálkészítő műhelymunka-ábrázolást örökítettek meg a vázafestmények. Kothurnus Főként színpadi viselet volt, de kisebb termetű nők és férfiak is viselték. Felső része bőrből készült. Könnyű fából készült vastag talpa a test magasítását szolgálta. A talpszéleket a gazdagabbak néha aranylemezekkel és drága- vagy féldrágakövekkel díszítették. 400