A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Művelődéstörténet - Birkásné Vincze Rita: Múzeum – könyvtár – közművelődés

Bevételek származtak a könyvtári címjegyzékek eladásaiból is. A haszon egy részét a következő címjegyzék kiadásának fedezetéül használták fel, s a fennmaradó összeget pedig könyvvásárlásra fordították. A könyvbiztosítékok kamatai a házi pénztárba folytak be, melynek egy részéből szintén könyveket vásároltak a Közművelődési Könyvtár számára. A harmincas években a könyvtár lecsökkentett javadalommal ugyan, de minden magyar nyelvű irodalmi értékű könyvet meg tudott vásárolni. Az elnyütteket újra tudták pótolni. A keresett könyveket több példányban vették meg. Könyvek és folyóiratok köttetésére is külön keret volt biztosítva a költségvetésben minden évben. Napi lapok, heti lapok és havi folyóiratok előfizetését is támogatta a költségvetés. A Debreceni Nyomda tiszteletpéldányként l-l Debrecenben nyomtatott időszaki kiadványt (Debreceni Újság - Hajdúföld, Debreceni Független Újság, Alföld) köteles volt küldeni a könyvtárnak, így ezek nem terhelték a költségvetését. (DMÉ 1933, 40.) Az olvasóterembe 1934-ben 12 fővárosi, 4 helyi napilap, 48 hetilap járt, 854,60 Pengő értékben. Ezren felüli kötetszámú könyvet tudtak beköttetni, 22 évfolyam újságot, és 12 kötet folyóiratot, 1800 Pengő értékben. Tehát látható, hogy elég sok pénzt fordítottak az állomány minőségének megóvására. (DMÉ 1934, 82.) Kenézy Gyula hagyatékából 1935-ben 801 kötet került a könyvtár birtokába, a következő évben 388 kötet özv. Szabó Istvánná Keresztszegi Raab Aranka adományából. A könyvtár ebben a korszakban nagyon népszerű, mert helyileg a város központjában van, s itt az olvasóközönség igényes irodalommal találkozhat. Ponyvairodalmat nem vásárolnak, a számszerű gyarapodása a könyvtárnak így kisebb, de olvasmány anyaga színvonalasabb az országban hasonló funkciójú könyvtárakénál. A könyvtár ingyenes használata miatt nagy a könyvek rongálódásának a veszélye, s ezért évente sok művet selejtezni voltak kénytelenek, de helyüket vásárlással igyekeztek pótolni. A háborús időkben drágultak a könyvek, rossz papíron nyomták azokat, s gyenge minőségű kötésben került az olvasók elé. Az olvasási kedv a nem kedvező politikai viszonyok ellenére sem hagyott alább, nem volt arányban a könyvtár beszerzési képességeivel. „A könyvtár anyagi erőinek gazdaságos felhasználását megnehezíti az a körülmény is, hogy elöljáróink sok esetben nem térhetnek ki egyes sorozatok, vagy jótékonyság címén magasra szabott olyan művek megvétele elől, melyek közművelődési könyvtárunknak végeredményben nélkülözhetők volnának, mert a közönségünk azokat nem keresi". (DMÉ 1942,76.) A második világháborút követő időszakban a Közművelődési Könyvtár részére a Városi Tanács Közmüvelődésügyi Ügyosztálya vezetőjének hozzájárulása nélkül vásárlás nem történhetett. (DM Irattár 1948

1

) A könyvtár anyagából a bombázások alatt 350 darab könyv pusztult el. A háborút követő békekötés egyik következményeként megindult a korszaknak nem megfelelő ideológiát tartalmazó könyvek selejtezése több lépcsőben, több jegyzék alapján a Közművelődési Könyvtár anyagában is. Az Orosz Ellenőrző Bizottság 1946. február 13-án 132 művet kért beszolgáltatásra.(DM IRATTÁR 1945) Telegdy Zsigmond, az Országos Könyvtárügyi Központ elnöke így írt erről: „A vezetésem alatt álló Országos Könyvtárügyi Központ haladéktalanul feladatának tartja, hogy a felügyelete alá helyezett városi, közművelődési könyvtárak anyagát a fasiszta könyvjegyzéken túlmenően megtisztítsa a népi demokrácia politikai és kulturális célkitűzéseivel összeegyeztethetetlen könyvektől. Vidéki könyvtáraink állományában még ma is igen sok helyen nagy számban találhatók olyan müvek, amelyek semmiképpen nem szolgálják a kulturális arcvonalunk erősítését, a dolgozó tömegek műveltségének, öntudatának és szakképzettségének emelését. Ahhoz, hogy ezeket a könyvtárakat a városi dolgozók igazi, saját intézményeivé tegyük, a legsürgősebben 377