A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Művelődéstörténet - Birkásné Vincze Rita: Múzeum – könyvtár – közművelődés

A könyvtár törzsállománya a megnyitás évének végén (1905) 700 darabból állt. Az első évi gyarapodás ajándék útján 612 darab, letéttel 8 darab, vétel útján 3 darab, mely utóbbi 64 korona éves vásárlási keret felhasználásából történt. (JELENTÉS 1905, 44.) A múzeum alapítása utáni években felmerült a városi tanácsi üléseken egy kultúrpalota, egy ún. Közművelődési Ház építésének terve. Ez az intézmény a város és a vidék közművelődési központja lett volna. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége kikötötte, hogy az épület nem lehet fényűző, de művészi ízlésről tanúskodjon. Belső tereiben többek között 250-300 hallgatót befogadó előadóteremnek, néhány könyvtári szobának és egy olvasóteremnek kell lennie. Földszinten működtessenek 1-2 boltot, ahol népi iparművészeti termékeket árusítanának. Az épületbe tervezzenek műtermet, ahol vidéki képzőművészek dolgozhatnának. Az épület belső falait állami vásárlásból származó és vidéki városok között kiosztandó képzőművészeti alkotások díszíthetnék. A hely kiválasztása körül sok vita folyt, három terület jöhetett komolyan számításba: a Piacz utcában a Szikszay- és tábornoki házak, a Kossuth utcában a Komáromi és Bészler házak, a Hatvan utcában pedig a un. Csokonai ház telkei. (JELENTÉS 1908, 55.) A Közművelődési Ház felépítésének terve azonban csak terv maradt, mert időközben más koncepciók ütötték fel a fejüket a város közművelődési életének kialakításával kapcsolatban. 1915. június 11-én Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter 11971. sz. rendeletet intézett a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének, melyben alátámasztotta a közművelődési könyvtárak szükségességét. A kicsi, életképtelen könyvtárak helyett a nagyobb jelentőségű gyűjtemények anyagi támogatására kell törekedni. Erre a rendeletre Mihalik József Múzeumi és Könyvtári Országos Felügyelő 1915-ben és 1916-ban Reformok címmel írást jelentetett meg a Múzeumi és Könyvtári Értesítők hasábjain. Reformra szorulnak a könyvtárak, vagy mert a könyvkészletük nem kielégítő, vagy a nyilvánosság jellegét nélkülözik, vagy az olvasó helyiség berendezése nem megfelelő. A jelen szempontból számunkra érdekes tudományos könyvtárak ügyét vette vizsgálat alá. Azt az elvet fogalmazta meg, hogy a könyvtári ügyet szoros kapcsolatba kell hozni más kulturális intézménnyel, hogy ezek is közvetlen élő tényezői legyenek a közművelődés munkájának, s így a könyvtárak ezáltal is hatékonyabb, a lakosság minden rétegére kiterjedő s abban közérdeklődést keltő kulturális szervekké váljanak. Be kell vonni a könyvtárak működésébe a közművelődés és a közélet munkását, a kultúregyesületek tényezőit, és a tanügyet, közigazgatási hatóságok mindama szerveit, melyek a hivatali állásuknál fogva a népre hatással lehetnek, s azáltal a könyvtárak ügyét, s azok használatát előre mozdítják, s a közönség számára valódi életszükségletté is tehetik. (MIHALIK 1916, 2.) Az Országos Felügyelőség több kategóriába sorolta a könyvtárakat, számunkra az első kategória megállapításai érdekesek. Az első kategóriába tartozó könyvtárakat állami felügyelet alatt kell tartani, anyagilag és erkölcsileg is legmesszemenőbb támogatásban kell részesíteni, s rendelkezésre álló eszközökkel a fejlődésben és feladataik elvégzésében messzemenően az eddiginél intenzívebben kell támogatni. Ezeket az intézményeket egy-egy országrésznek vagy vidéknek tágasabb körre kiterjedő kulturális gócpontjaiul szolgáló teljes, vagyis könyvtárral, régészeti, néprajzi, természetrajzi és képzőművészeti gyűjteménycsoporttal bíró múzeumokká kellene fejleszteni, s a gyűjtési területeket földrajzilag meghatározni. Állandó állami segélyben kellene részesülniük. (MIHALIK 1916, 3.) A Városi Múzeum könyvtárának ezen időszakra eső (1905-1929) tényleges működéséről - az állománygyarapításról, a költségvetésről, a gyűjtőkörről, a katalógusokról - a tanulmány további részeiben szólok részletesen. 355