A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Művelődéstörténet - Lakner Lajos: Hagyomány, közösség, meccenatúra

meg, miközben egyre veszítenek közösségi értékeket, magatartásmintákat és érdekeket megjelenítő szimbolikus funkciójukból. A Csokonai Kör szertartásossága, az ünnepi alkalmakkor szokásos viselkedés hétköznapi felolvasásokra és ülésekre való kiterjesztése, mely kezdetben inkább csak önmaguk és feladatuk komolyan vételét jelezte, a 20-as évekre már a kívülállók számára nevetségesnek és anakronisztikusnak tűnt. Ekkorra igazolódtak igazán Tóth Árpád már az 1910-es évek környékén leírt, a kör tevékenységét kritizáló megállapításai (A fekete óralap, Ady Endrének, Csokonai tere). A kör egyre inkább diszfünkcionális intézménynek tűnt, nem véletlenül akarták néhányan újra és újra megreformálni, majd ennek lehetetlenségét látva új irodalmi-művészeti társaságot alapítani. A Déri Múzeum tervezett, új kiállításait is már a fentieknek megfelelően a tudományos ismeretterjesztésnek rendelték alá, s szinte teljesen háttérbe szorult a közösségi identitás kialakításában-fenntartásában játszott szerepe. A kiállítás tervezői egyre inkább az oktató funkciót hangsúlyozták, tanító múzeumról beszéltek, melynek „egy egységbe kell foglalni az anyagot és olyan arányosításban taglalni, mint ahogy egy jól megírt könyvnek a fejezetei tagolva vannak." A történeti összefüggésekre helyezték a hangsúlyt, mert „a múzeumunkat látogató közönség így merítheti ki azokból a legnagyobb értéket". (LÖFKOVITS-ZOLTAI 1926, 6.) A múzeumban bemutatott történelem már nem csak és nem elsősorban egy helyi közösség, s nem is egy nemzet, hanem az emberiség történelme. A kiállítás célja, hogy „a látogatót az emberi művelődés legalsó fokától átvezefsse] a legmagasabb minőségig, a kőbaltától Munkácsy remekéig, a primitív élet eszközétől a művészet legszebb virágáig." (LÖFKOVITS-ZOLTAI 1926, 6.) Egy közösség kultúrájának reprezentatív bemutatása helyett a civilizáció, az emberi fejlődés történetét akarják megjeleníteni. Jelképes, de mélyen szimbolikus jelentőségű, hogy a Déri Múzeum homlokzatára eredetileg a következő felirat került volna: „Ki múltjára érzéketlen, szebb jövőre érdemtelen", s helyette egy, a múlt és az emlékezet közösségi és személyes identitás kialakulásában játszott szerepére nem utaló, semleges felirat olvasható: „História est Magistra Vita" és „Ars longa, Vita brevis est". A nemzeti vagy helyi-közösségi kultúra helyett a kultúra csarnokává lett a múzeum. Jól mérhető e változás a Déri Múzeum megnyitása után kirobbant vitában. Fényes Jenő a törvényhatósági bizottság tagja interpellációt intézett Vásáry István polgármesterhez: miért nem a múzeum eredeti alapítója, Löfkovits Arthur lett a Déri Múzeum igazgatója, akinek e tiszte életfogytiglanig szól, miért feledkeztek meg a megnyitó beszédek a Városi Múzeumért áldozatot hozó Löfkovitsról és Zoltai Lajosról, s ugyanígy miért hallgat az Ecsedi István által írt múzeumi vezető e két jeles férfiú érdemeiről. Déri Frigyes felajánlása ugyanis - érvel Fényes - semmiképp sem nyomhatja el az alapítás körül tevékenykedők érdemeit, hisz e bőkezű adomány elfogadását a Városi Múzeum viszonylagos gazdagsága, stabilitása, az ott folyó munka színvonala tette lehetővé, Déri Frigyes biztos lehetett abban, hogy jó helyre kerül gyűjteménye. (FÉNYES 1930, 2.) Az ügy sajtóvisszhangja során elő is került egy 1922-ben keltezett díszoklevél, melyet épp az a Csűrös Ferenc kultúrtanácsnok írt alá, aki most beszédében elfelejtett megemlékezni az alapítók érdemeiről. Az oklevél utal arra, hogy hosszú ideig semmit sem haladt előre a múzeum ügye, „Nagyságodé az érdem, hogy ezt a régi törekvést példás tettével megvalósította", s ezért „Debrecen város múzeuma megalapítójáról a huszadik évfordulón örömmel és hálával emlékezik vissza és ugyanakkor egyező akarattal elhatározta, hogy ezen jubiláris évforduló alkalmából Nagyságos Löfkovits Arthur úrnak Debrecen város múzeuma alapítója és igazgatójának érdemeit ezen oklevélben is felsorolja..." (MÚZEUMI 1930, 2.) Vásáry polgármester az interpellációra adott válaszában elmondja, hogy Löfkovitsot korábban is csak tiszteletbeli igazgatóvá választották, mivel képesítés hiányában fizetéses igazgató nem lehetett: „Miután a megnövekedett múzeumot tiszteletbeli igazgatóval vezetni nem lehetett, olyan igazgatót kellett választani, aki a törvényes rendelkezéseknek megfelelt." (VÁSÁRY 1930, 1.) Sőregi János Löfkovitsról írt életrajzában utal az 348