A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Művelődéstörténet - Lakner Lajos: Hagyomány, közösség, meccenatúra

Lakner Lajos HAGYOMÁNY, KÖZÖSSÉG, MECENATÚRA* A mecenatúra szó hallatán pénzre, kultúrára, a közösségi és a személyes identitás összekapcsolódására gondolunk. Arra, hogy van olyan tehetős ember, aki közösségi és személyes érdekektől indíttatva hajlandó áldozatot hozni valamilyen kulturális intézmény megteremtésért, fenntartásáért és gazdagításáért. A mecenatúra mindig azt jelenti, hogy valaki felelősséget érez a közösség sorsáért, s a közösséget elsősorban kultúrájával azonosítja. A személyes érdekeltség pedig úgy értelmezhető talán, hogy e tehetős ember valamiféle, a jelenbeli-pontszerűn, a mindennapin túl mutató jelentést szeretne adni életének, amit épp e közösségi cselekedettel vél elérhetőnek. A mecenatúra tehát mindig egy kisebb-nagyobb közösség kultúrájának gyarapítását jelenti és egy ember vágyát arra, hogy valamiképp a közösségi-kulturális értékek felmutatója legyen. A magángyűjtőből akkor lesz mecénás, ha kilép a személyes érdeklődés és az egyéni szenvedély köréből és a birtoklásnál nagyobb megelégedettséget jelent számára, ha valamiképp beleírja magát a kultúra szövetébe, s így a történelembe. E tanulmány nem erről az egyéni, a személyes gyűjtőszenvedély, érdeklődés és döntés eredményeként megszülető kultúra-támogatásról szól, hanem a mecenatúra egészen különös fajtájáról, amikor nemcsak a közösség tehetős egyéneitől, hanem minden egyes tagjától azt várják el, hogy a maga lehetőségeihez képest áldozatot hozzon a közösségi kultúra oltárán. Pontosabban e közösségi mecenatúra sorsát, történeti alakulását kísérem nyomon. Annak a hallgatólagos és ki is mondott elvárásnak a történetét rajzolom meg, amely a közösség minden tagja számára erkölcsi kötelességgé tette, hogy támogasson olyan intézményeket, melyek valamiképp a közösség kultúráját és ezzel a közösségi identitás megerősítését szolgálják. Ilyen intézmény, „áldozati hely" volt nálunk a múlt század elején a múzeum is. A századforduló historizmusa és a millenniumi hangulat a szélesebb közönséggel is különleges értékként ismertették fel a múltat és a lokalitást, amelynek természetes következménye volt a muzeálistörténeti értékű gyűjtemények számának szaporodása és a különböző kulturális-irodalmi egyesületek öntudatának erősödése. így például Debrecenben ugyan már 1890-ben megalakult a Csokonai Kör, de a decentralizáció és egy múzeum alapításának gondolata ekkor vált számukra igazán fontossá, valódi kérdéssé. A közösség nevében rendszerint valamely a közösség kulturális önazonosságát kifejező, a kollektív értékeket reprezentáló értelmiségi csoportosulás lépett fel, melynek egyik fő célja az volt, hogy a kulturális-történeti értékek vonatkozásában útmutatást adjanak a hétköznapi emberek számára. E csoport tagjai abból a feltevésből indultak ki, hogy ők képesek a közösség, talán még a tagjai előtt is rejtett értékeit felmutatni és ezek érvényesülése érdekében mozgósítani. * A Déri Múzeum fennállásának 100. évfordulója alkalmából rendezett mecenatúra-konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata. 341