A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Dutka Ákos és Ady Endre

Juhász Gyulához. Torday Ányos már korán észrevette: „Balázs Bélát, Dutka Ákost, ha névleg ott vannak is, alig merem a Holnap hívei közé számítani." (TÖRD

AI, 1910) Ady Dionüszosz-i alkat, Dutka Apolló-i, ez mindent eldönt. Ő szorgalmas, kötelességtudó, robotos ember, akiben megvolt ugyan a fiatalos kalandéhség, de aztán meghitt családi fészekre és nyugalomra vágyott. Az Oh, asszonyom! c. versben van egy árulkodó sor kettőjük legdöntőbb alkati különbözőségéről: „éltem pórázon tartja a szabály." Később: „Pórázon tartott száz béklyós szabály". (A Nap felé). Ady az Élet királya, fejedelmi öntudattal hirdette: „Voltom, se végem nem lehet enyhe szabály." Ady extrovertált alkat volt, Dutka introvertált személyiség, s nem volt „pompa-gőgben" hivalkodó, sem úri kegyosztó, aki magát olykor egyenrangúnak képzeli istennel. Sértődékeny, visszahúzódó, aki az ütést nehezen állja. Ady isten-hívő és istentagadó volt egy személyben, istennel való találkozása harc és megtérés, hiszen a pogány papból, paraszt Apollóból, a Krisztusok mártírjából Krisztus-hívő lett, s minden sora imává vált. Mindeközben az „istenhez hanyatló árnyék" a lélek titkainak mély bugyrait járta meg, s a legnagyobb titok ő maga. Tragikus viadalt folytatott, míg eljutott a tagadás tagadásáig. Ezért nincs humora, megenyhült idilli hangja, az immanens szépségnek áldozó természetlírája. Dutka katolikus, hívő lélek, „Isten víg, új hárfája", nem harcolt vele, áldásában bízott. (Ámbár egy 1943-as verse Isten, tanítsl eljut a kételyig: „hát bombával dicsérjelek?") A biblia neki is mindennapi olvasmánya, magával vitte Amerikába is, mint erőforrást. Ady magyarság-élménye gyakran a formában is artikulálódott, a skála a tudatos hagyomány-élesztéstől a vitairatig terjed. Dutka is sokszor vallotta meg magyarságát, de nem felejtette, hogy apai ősei szlávok voltak: „Fejem szelíd, papos szláv örökség, / borús kedvvel sokszor neki bágyad. {Szűz ormok felé). Adyt is megragadta egy időre az ős-magyar mítosz, a turanizmus. Ez alól Dutka egész hosszú életében sem tudott szabadulni. Ady forradalmár volt, Dutkáról méltán írja Ruffy Péter: „... nem volt forradalmi költő. De élete nagy fordulatai idején, a válságos, súlyos pillanatokban ott volt abban a nagy szellemi hadseregben, mely bontogatni kezdte a régi világ épületét." (RUFFY, 1957) Csak kis percentben tudott megalkudni, az élet nagy kérdéseiben homo etikusnak bizonyult, amit sok verse hangoztat. Irodalomszemléletük is más: Dutkánál a vers nem cifra szolga, hanem a Szépség „arany haja", „az élet dallama." Olykor aprólékos műgonddal írt, zárt kompozíciókra törekedett, de formailag nem mindig tudott hibátlan műalkotást létrehozni, képzavarok is előfordilnak nála. Kétségtelen, motívumokat és szavakat, szimbólumokat is vett át, de ritkán sejtelmes, homályos, mint Ady, az ő képei legtöbbször megtartják plasztikájukat. Jól látta Tóth Árpád: „Dutka az értékes, de amellett fölényes hanyagságú lírikus impresszióját kelti bennem." (TÓTH ÁRPÁD, 1909) (Érdekes egyébként, hogy Tóth Árpád kritikáiban azokat a mozzanatokat utasította el, amelyeket 1919-ben átvett tőle az Új Isten c. versébe!) Szemérmes, szordínós líra a Dutkáé, sokszor szomorú, de nem „festett vérzés." Néha azonban felforrósul, különösen, ha váradi, bihari kötődését deklarálja. Senki a magyar irodalomban, Sinka és Erdélyi József sem hangoztatta annyi szeretettel, pátosszal bihari gyökereit, mint Dutka! IRODALOM ADY ENDRE 1908a. A föld meg a város. Dutka Ákos verseskönyve. Nyugat, 1908, július 1. In.: Ady Endre az irodalomról. Bp. 1961.233-234. 1908b. A Duk-Duk affér. Új Idők, 1908. november 15. In.: Ady Endre az irodalomról, 235-236. 1908c A Duk-Duk afférhoz. Válasz A Holnapnak. Független Magyarország, november 26. In.: Ady Endre az irodalomról, 237-238. 1908d Levele Hatvány Lajoshoz, (november végén). In.: Nyugat, 1919. I. 320. ANTAL SÁDOR: A Holnap búcsúja. Az Ember, 1919. febr. 11.18 338