A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Dutka Ákos és Ady Endre

Ki ne ismerne rá Ady forradalmi költeményeinek hangjára és motívumaira, jelesül a Rohanunk a forradalomba c. nagy versére, melyben ő is a Munka nevében, a „vad geszti bolond" ellenében hirdeti az „isteni robbantó kedvet" s a szabadulást? Ady szelleme, szimbolikus gondolatj árása kísért A versek mindig temetők c. „mühelyvallomás"-ban is: a versek hantjai alatt lármás kínok és víg örömök nyújtózkodnak. A kincs c. záró darab versi szereplője viszont problematikája okán maga a lírai személyiség, azaz Dutka Ákos. Kinccsel jött és koldus maradt a nagy komédiában. Először utal, névtelenül bár A Holnap szervezkedésére, amelynek azóta minden szereplője országszerte ismert, többnyire fővárosi költő, kivéve őt: Voltam rikoltó, napjöttét hívő Kakasa harcos megsejtett időknek; Kisváros ormán túl hangzott dalom, Lábaim mégis e homokba nőttek... A várakozással ellentétben nem szerepel a kötetben A Holnap második antológiában megjelent versek közül a Bontják a házunk, Dalol az utca, A vörös táltos, A tornyok imája stb. Különösen A vörös táltos hiánya feltűnő, hiszen ez a költemény Ady legforradalmibb jóslásaival tart rokonságot: A városokban már beszél az isten Csodásszavú új vörös táltosa, Nem kér harangot, nem árul kegyelmet, Az ember lelke lesz a temploma... Bár Ady Lajos nem említi, minden jel szerint 1914. június 28-án Dutka is jelen volt Ady társaságában a nagyváradi Elite-kávéházban, amikor megérkezett Ferenc Ferdinánd meggyilkolásának híre. Ez volt utolsó találkozásuk. Aztán: „Négy évig nem láttam Adyt, csak a rettenetes véres őszön. A Vörösmarty Akadémia ülésén. (...) Rám nézett, és csak annyit mondott: Akkor nem hitték Váradon. Beteljesedett." (DUTKA, 1944) Ez alighanem költői fikció, sokkal valószerűbb, ahogy Ruffy Péternek tárta fel emlékeit.

4 Legfőbb közös eszméikhez azonban egymástól távol is hűek maradtak. Megátalkodott ellenségei voltak a háborúnak! Gyulai Ágost Háborús antológiája egyetlen Ady verset sem közöl, sőt, a bevezető tanulmányban megrója Oláh Gábort, mert „a dekadensek vezérének költészetében, 'sirályhangjaiban, viharelőző sikongásaiban' jóslatos hangokat vélt felismerni." Maga Oláh Gábor is kiadott kezéből egy-két mámoros háborús verset, a konzervatívokról nem is beszélve. Szabolcska Mihály Hadba-szálláskor c. hírhedt költeményében daliás napoknak nevezi a mozgósítást, most érti meg Petőfi egy-egy dalát: „Gyönyörűség látni téged, / Ilyen nagynak, ilyen szépnek, / Édes magyar nemzetem! Később: „Mintha esküvőre mennél, Háborús kép, nincs szebb ennél. " - véli Költőcske Mihály, s „garantálja" a végső győzelmet. Fia, Szabolcska László hazug versében az anya könnytelenül fogadja fia halálhírét: „Büszke vagyok rá, hogy meghalt a hazáért." {Levél Galíciából). A Háborús antológia szerkesztője Dutkától ugyan közöl néhány verset, de azok mindegyikében a békeóhajtás jut kifejezésre. Meg is jegyzi „Dutka Ákos a jövőnek akarja fönntartani a 4 „És én nem mentem el Ady halottas ágyához. Valami visszatartott, valami gátlás, valami szívet szorító, furcsa, névtelen érzés, amely szinte fojtogatott azóta, hogy Adyt utoljára láttam a Vörösmarty Akadémia utolsó ülésén, hol szinte tébolyult, roskatag deliriumában maga elé meredten ült az asztalfőn (...). Ruffy Péter: Arcképek és történetek. Bp. 1962. 88. 328