A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Művészettörténet, iparművészet - Erdei Lilla: A debreceni Dobozi temető 17–18. századi textil leletei
díszített fő kötők általánosak lehettek Debrecenben is, egyértelműen főkötőre vagy annak csipkéire utaló maradványok a Dobozi temető leletei között nem maradtak fenn. A nők két inget, ingvállat hordtak egymás fölött. A debreceni viseletben „a 16-17. században sípujjú, hólyagos, dolmányujjú, szükujjú ingvállat ismertek" 28 . Az alsó gyengébb minőségű anyagból készült, mint a felette hordott felső ing. Az ingeket többnyire csak azokon a területeken díszítették, amik kilátszottak a ruhaderék alól. Az ing kiegészítői voltak az inggel egybevarrt vagy külön felcsatolható ruhaujjak, gallérok (fodros, felálló, majd lehajtható formában), fodrok, kézelők. Ezeket többnyire hímzések, kötések, gyöngyök és récék ékesítették, de fehér, azaz len vagy selyem csipkék is előfordulnak a díszítések között. Esetenként nemcsak kiegészítő díszítésre használták, hanem egész gallérok, fodrok is készültek csipkéből. A Dobozi temetőből előkerült leletek között van egy darab, amely arra enged következtetni hogy nyakfodor lehetett 29 . A csipke széléhez tapadtan ruhamaradvány nem található, így feltételezhetően az ingtől különállóan az ingre lehajtva viselhették 30 . Egy kétágú, nagyon jó állapotban megmaradt, egyszerű vertcsipkével díszített nyakbavaló is található a leletanyagban. A Dobozi anyag női vállai a szoknyától különállóak, ezt magyar ingvállnak, pruszliknak és ruhaderéknak is nevezték, a legtöbb igen jó állapotban maradt meg. Néhány darab restaurált, cetszilával merevített, egyik szélesebb, másik keskenyebb fűzővel ellátott. Az átfogó szalagok szépen kimunkált kapcsokba és karikákba fűződnek. A vállak egy része összevarrott, másik részük szalaggal köthető meg, így a viselő személy méretére lehetett igazítani, de díszesebbé is tette azt. A hátak kiszabása is nagy változatosságot mutat. Látható egybeszabott, a hát közepén keskenyebben-szélesebben ívelt, de hegyes nyelvvel kialakított megoldás is. A Dobozi temető ruhaderekait gazdagon díszítették paszománnyal, aranycsipkével, amelyeket egyes darabokon a szabásvonalak mentén helyeztek el, míg másokat teljesen beterít a csipke vagy paszomány. 31 Megtaláláskor két női ruhaderék igen jó állapotban maradt meg. A fémcsipke teljesen beborítja az egyik restaurált darabot 32 (1. kép) és a másikat is, mely a leltárkönyv bejegyzései szerint Dobozi Sárának tulajdonítható 33 (2. kép). Ennek nagyobb része ép, főként a derékrésze rongálódott. Zoltai Lajos a debreceni szoknyákról a következőket írta: „A debreceni cívisnők mind a vállat, mind a szoknyát, csakúgy mint a gazdag és előkelő nemes uridámák, dúsan díszítették, hol széles, hol keskeny arany-ezüst csipkével, paszománnyal." 34 A szoknyák anyagául különböző posztóféléket és selymeket nevez meg „citrom"-tól egészen a fekete színűig. A leletanyagban néhány szoknyarészlet vagy egyértelműen arra utaló anyag- és csipkefoszlány található, egészen jó állapotban. A csipkék helyenként oxidálódtak, szakadozottak, de mintázatuk jól kivehető. A szövet általában ott maradt meg, ahol fémszálas csipke borította, így a szoknyaaljak többségének nagy része - egészben vagy darabokban - körben megmaradt. Barnás árnyalatukból eredeti színük már nem megállapítható, van közöttük nyomott mintás is. Szoknyáik és ruhaderekaik között vannak igen hasonló anyagból készültek, feltételezhető, hogy ezek egy viselethez tartoztak. 35 28 ZOLTAI 1937. 232. 29 Leltári száma: IV. 1921.158. 30 A miskolci ásatás során szintén előkerült egy nyakfodor. Legszembeötlőbb különbség, hogy ezt a ruhaderékhoz hozzávarrva, fodrosra összehúzva, a nyakat körülvéve viselték. 31 Több ilyen ruhaderék került elő a korabeli ásatásokból is, pl. Sárospatakon, Gemyeszegen, Boldván. 32 Leltári száma: IV.1921.174. Restaurálása Tóth Márta munkája. A dolgozathoz nyújtott segítségét ez úton is szeretném megköszönni. 33 ZOLTAI 1921-23. 180. Leltári száma: IV.1923.101. 34 ZOLTAI 1937. 295-297. 33 A gyulafehérvári ásatáskor előkerült egy több soros alaphálós csipkével díszített szoknya egybevarrott ingvállal együtt, amely szintén hasonló típusú, de nem ugyanolyan mintával díszített (POSTA 1916. 130.). 289