A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Művészettörténet, iparművészet - Erdei Lilla: A debreceni Dobozi temető 17–18. századi textil leletei
szenek a neve Dobozy-temető maradt, keleti részét Rakovszky-temetőnek, északi részét pedig Csapó-utcai temetőnek nevezték. 6 Sárváry Jakab leírása szerint a Cegléd utca végénél található két nagy homokdombba több jelentős debreceni egyházi és világi személy volt eltemetve: az egyikben Méliusz Juhász Péter, Komáromi Csipkés György bibliafordító, Bárányi Mihály főbíró és Dobozi Erzsébet, a főbíró menye, a másikban a híres, több generáción át főbírói tisztséget betöltő Dobozi család tagjai, körülöttük elszórtan több városi elöljáró sírhelyével 7 . A Doboziakról néhány fontosabb adat. A család a források szerint nemes származású volt, Kisszántóról költöztek a városba 8 , tagjai közül két híres főbíró is kikerült: Dobozi I. István, akit 1650 és 1675 között - 13 alkalommal és fia, Dobozi II. István, akit - 1695 és 1710 között - 10 alkalommal választottak debreceni főbíróvá. 9 I. István 1679-ben, fia az 1709-10-ben pusztító nagy pestisjárványban halt meg 10 . Fent említett Bárányi Miklós menye, Dobozi Erzsébet is a család tagja volt, Dobozi István elsőszülött lánya". Őt az említett adatok alapján nem a családdal, hanem a férj családjával egy másik homokdombba temették. Dobozi Sára Dobozi II. István fiatalon elhunyt lánya volt, akit egy sírba temettek az apjával. így feltételezhető, hogy körülbelül egy időben haltak meg. A Dobozi család címere ismert Dobozi III. István sírkövéről: „sólyom madár zöld dombon, három búzakalászt tartván fel lába egyikében" 12 . A temetőben talált viseleti darabok ennek alapján a Dobozi család („öreg Dobozy István", „ifjabb Dobozy István", Dobozy Sára, Bornemisza János főbíró) és a város velük rokonságban álló vezetőinek az ünnepi ruhatárához tartoztak a 17. századból és a 18. század első feléből. A temetőt 1888-ban zárták be, mert megépült az új köztemető és kötelezővé tették minden felekezet számára - kivéve a zsidóságot -, hogy oda temetkezzen. Majd néhány évtized múlva, az 1900-as évek első évtizedeiben számolták fel az elhagyatott Dobozi temetőt. Az itt talált viseletdarabok és kiegészítők legnagyobb része Zoltai Lajos és Sőregi János régészeti munkája során került elő, de több kisebb-nagyobb, az egykori temető területén talált tárgyat adtak be helyi lakosok is, például „Fazekas János homokcsősz" ruhafoszlányokat, csipkéket, kapcsokat, 2 db pártát, tűket; „Fekete István állami rendőr" női ruhaderekat, aranycsipke foszlányokat. Figyelmet érdemlő a következő feljegyzés is: „Fekete I. rendőr adta be gyerekektől véve el" a ruhaderekat, pártát, álhajfonatot, szalagokat 13 . A temetőből többségében női és leányviseletek vagy azok kiegészítői (álhajfonat, gombok, csatok, gyürük, pántlikák, szövött szalagok, hajtűk) kerültek elő, férfi viselet csak nagyon csekély számban és az is elég rossz állapotban. DEBRECENI VISELETDARABOK A DOBOZI TEMETŐBEN Az 1567. évi debreceni zsinat meghatározta az egyházi tanítók, papok és családtagjaik viseletét, amit a városvezetés közvetetten polgárai számára is irányadónak tekintett. Tette ezt a Szentírásra hivatkozva: „A tiszthöz illendő méltó ruhát viseljen minden.... A használatos, természeti és polgári öltönyök kelméjét és alakját, a keresztyén szabadság ítéletére bízzuk, úgy hogy azoknak 6 ZOLTAI 1933. 82. 7 SÁPI 1980. 181. 8 CALAMUS 1912. 125. 9 ZOLTAI 1936. 76-77. 10 SÁPI 1980. 189. 11 SÁPI 1980. 187. 12 SÁPI 1980. 189. 13 ZOLTAI 1921-23. 144-180. 286
