A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Néprajz, kulturális antropológia - Emődi János–Sipos József: A mezőtelegdi fazekasság
Telegden ma még látható néhány XIX. századi ház, melyben hajdan fazekascsalád lakott. Ilyen például Nagy Károly és felesége Kállay Róza háza, a Nagy utca 389 sz. alatt. (96 kép). A műhely itt a házban volt és a ház hátsó falán levő kis ablakon adták ki a megszáradt edényeket, melyeket egyenesen az ablak előtt álló kemencébe helyezték kiégetni 48 . Szintén fazekasház volt a Nagy utca egy másik épülete (95 kép). Végül ki kell térnünk egy sor díszedényre, melyeknek a telegdi fazekasközponthoz kötése nem kellőképpen bizonyított. A telegdi fazekasság szempontjából a legnagyobb érdeklődésre egy már publikált szalacsi úrvacsorai kanta tarthat számot, melyet a Túrkevei Múzeum őriz. A kantát az irodalom biztosan telegdi terméknek tekinti 49 . A feliratból kiderül, hogy az edényt a szalacsi református egyház számára készítették 1844-ben. Amint Györffi Lajosnak, a túrkevei múzeum igazgatójának, Mózes Teréziának, a nagyváradi múzeum néprajzi osztálya vezetőjének és Balázs Lajos szalacsi református lelkésznak a levelezéséből kitűnik 50 , 1845-ben a szalacsi gondnoki számadás feltüntet a leltárgyarapodásban két zöld margitai kantán kívül „egy darab 15 itcés Telegden készült cserépkantát". Györffi megállapítja, hogy a „Túrkevén őrzött edény, mely Szalacsról került oda a Szalacsról Túrkevére hívott akkori lelkész által 51 , nem lehet azonos a gondnoki számadásban említett telegdi edénnyel, ugyan is a túrkevei edény 20 literes". A szalacsi bortermő vidéken nehezen hihető, hogy az akkori gondnok tévesen ítélte volna meg az edény űrtartalmát (15 itce = 12 liter), így a két edény, ahogy azt Györffi feltételezi, nem lehet azonos. Nem ismerjük a túrkevei edény eredetét, bár számításba csak a két közeli fazekas központ jöhet: Várad vagy Mezőtelegd; ennél többet ma még nem tudunk mondani. Kresz Mária és nyomában más kutatók is feltételesen telegdinek ítéltek egy sor bokályt is 52 , ezeknek jellemző motívuma a fehér alapon zöld vagy sárgaszínű hosszúkás formájú „levél" vonalkázott kék szélekkel, mely különben az említett szalacsi kanta alsó részén is szerepel 53 . Feltételesen ugyancsak telegdinek határoztak meg két koronáskorsót is 54 . Anélkül hogy kizárnánk ezen edények Mezőtelegdről való származtatásának lehetőségét, jobbnak látjuk kivárni míg egy újabb ásatás Telegden vagy Váradon, esetleg egy szerencsés véletlen nem tisztázza a helyzetet. Mivel az itt bemutatott edények csak igen kis szeletét képezik a hosszúéletü telegdi fazekasság termékeinek, szintén korai volna most általános következtetéseket levonni az edények fajtájára, technikai kivitelére, díszítőelemeire, színeire vonatkozóan. Mindezek további kutatásokat igényelnek. 48 A házban ma lakó Péter Róza adatközlése. 49 Vö. Kresz, 1991, 257 kép. 50 Köszönjük Mózes Teréziának hogy e leveleket tanulmányozásra rendelkezésünkre bocsátotta. 51 Györffi szerint azért vihette magával, mert használaton kívül lehetett törött füle miatt és - tesszük hozzá nagy súlya és mérete okozta nehézkes használhatósága miatt. 52 Kresz, i. m., 159 kép; Csupor István-Csuporné Angyal Zsuzsa, Fazekaskönyv, Budapest, 1998, 168; Szalay Emőke, DDMÉ., 1994, Debrecen, 1996, 206, 3 kép. 53 Két ilyen még közöletlen bokályt mutatunk be itt, az egyik M. 22 cm, lelőhelye Hétfalu, a másik M. 18 cm. lelőhelye „Erdély"(91-92. képek). Sipos József gyűjtése. 54 Kresz, i. m., 266, 267 kép. Újabban a 266-t Szalay Emőke meggyőzőnek látszó okfejtéssel az általa váradinak meghatározott edényekkel veti össze: Egy alig ismert fazekasközpont - a váradi kerámia, in DDMÉ., Debrecen, 2000, 238. 212
