A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Néprajz, kulturális antropológia - Emődi János–Sipos József: A mezőtelegdi fazekasság
A két lelőhely négy illetve öt fajta edénytöredékei bizonyítják a telegdi fazekasok szakosodását, csak néhány típusú edényt készítettek nagy számban, esetleg még egy-két fajtát kis példányban, inkább házi használatra. Az itt bemutatott edényekből ma már egy darab sem található a telegdi házakban, padlásokon, de még a múzeumok néprajzi osztályán sem. Közhasználatú edények lévén évszámos nincs köztük. A selejtgödrök nem tartalmaztak pénzérmét vagy bármi olyan tárgyat, ami támpontot nyújtott volna az edények készítésének időpontjára. Ezért a leletek korát csak tágabb időkeretek között lehet meghatározni. Biztosnak látszó fogódzót a negyedik csoport anyaga nyújt (49-51 kép) ugyanis azonos vagy nagyon hasonló edényeket a nagyváradi Korona fogadó szemétgödrében találtunk, ahol főleg XIX század elejéről - első feléből való nagyszámú tárgy került elő, jól datálható pipák és pénzérmék kíséretében 35 (56-62. kép). Ezek az edények, akár Váradon készültek, akár telegdi fazekasok termékeként kerültek a váradi piacra, tág keretek között meghatározzák a telegdi két gödör korát is: ez XIX. század első fele. Miként említettük, a telegdi első gödörből előkerült egy (1/7 kép), a másodikból pedig tíz darab karcolt mintás technikával készített kis táltöredék, utóbbiakon azonos virágkehely minta van, mint az első kerámiacsoport darabjain . Egy kivételével valamennyi még színtelen, mázatlan, tehát szintén a műhelyek félkész termékeit képezik. A Váradról és környékéről ismert kevés XVIII. századi edényen jelentkezik még a karcolásos technika, a XIX. század első felére viszont ismereteink szerint már nem jellemző. Ez a gödrök anyagának korát a XIX. század legelejére szorítja vissza. További pontosítást a gödrökben talált első csoport anyaga ad (1-4. és 28-40. kép). Ez emlékeztet ugyan a XVII. századi hódoltságkori kerámiára 36 , de nem azonos azzal, hanem szerves folytatásának tűnik. Több olyan díszítő elem 37 , mely már a XVII. századi kerámián is jelen volt, változatlanul vagy kissé átalakulva feltűnik az első s részben a második kerámiacsoport töredékein is 38 , s a XVIII sz-ban gyakori kacs minták is jelen vannak. Ez is megerősíti a telegdi anyagnak a XIX. század legelejére, vagy még a XVIII. végére való helyezését 39 . Itt jegyezzük meg, hogy e két műhely anyagán habán hatás nem mutatható ki. A két gödörben talált kerámia csak igen kis részét villantja elénk a hajdani virágzó korongozómesterség teremékeinek, hiszen két évszázad folyamán többszáz fazekas dolgozott Mezőtelegden. Újabb adatokat csak további selejtgödrök feltárásától várhatunk. 35 Emődi János, Történeti adatok Nagyvárad múltjából, 1998, II, 120. % Soproni Olivér, A magyar művészi kerámia születése. A török hódoltság kerámiája, Budapest, 1982; A magyar ólommázas kerámia, in Iparművészeti Múzeum Evkönyve, III—IV, 1959, 235, 1/6; Emődi János, 1998, XXXV/4, XXXVI/1,2; Kozák A. Éva, Arch. Ért., 1972, 183, 25 kép; Gál Éva, Acta Ant. et Arch., Szeged, 1985, 79, XI-XIII t.; Lajkó Orsolya, A hódmezővásárhely ótemplomi kerámia együttes, in: A hódoltság régészeti kutatása, Budapest, 2002, 316, 5 kép; ifj. Fehér Géza, Egri Múz. Évk., X, 1972, 209, VII/2, 211, DC/2; Szatmári Imre, A sarkadi vár középkori leletei, in: Comm. Arch. Hung., 1999, 184, 9/6-8. 37 Két példát említünk, a második gödör egyik tálja mintájának (38 kép) előképeit megtaláljuk a XVII. sz.-i kerámia számos darabján: Soproni, 1982, 227, 5/5; 1959, 235, 1/6; Vida Gabriella, A miskolci kerámia a 16-19. században, Miskolc, 1999, 17 old, 6 , 14/1, 19 kép; Kresz, A magyar fazekas művészet, 1991, 188 kép, akárcsak az úgynevezett szemes mintáét (48 kép): Soproni i. mű 5/1, 16/3-4, 19/5 t., ez utóbbi a XVili sz.ban is jelen van (Horst Klusch, Siebenbürgische Töpferkunst, Buc. 1991, pl. 206 ,s Hasonló helyzetet regisztráltak Mezőcsáton, melynek XVIII. sz. végi - XIX. sz.-i fazekassága örököse, továbbéltetője a hódoltságkori fazekasságnak: Vida, 1999, 86. A jövendőbeli kutatás feladata lesz megtudni, az egy évszázadnyi időkülönbséget figyelembe véve, miként történt ez az átöröklés, az itteni XVIII. sz.-i közhasználati kerámiát nem ismerjük. 39 Megjegyezzük, hogy a tejesköcsögök mintája (49-51. képek) valószínűleg hosszú életű ornamentika, ezért a Korona fogadó anyagával (56-62. képek) való összehasonlítás lehet, hogy nem mértékadó. 209
