A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Történelem - Lovas Enikő Amália: A debreceni Vásáry család – a tőkés polgárosodás kiemelkedő példája

tot. Ennek színeiben Vásáry Istvánt újra Debrecen képviselőjének választották. A párt a hatalmi fordulat után bomlásnak indult és a belügyminiszter - a teljes ellenzék felszámolása részeként feloszlatta. Pfeiffer a letartóztatás elől 1946. november 4-én emigrált. VÉGSŐ IDŐK Vásáry István a párt megsemmisítése és mandátumának visszavonása után kirekesztődött a politikai közéletből, s Debrecenbe vonult vissza. Ennek ellenére népbírósági perbe fogták, amikor választójogának elvétele, valamint a személyére, politikai magatartására tett sértő kijelentések miatt tiltakozott. A vádat végül visszavonták. 1947 és 1949 között lemondatják minden pozíciójáról és állásáról. 1949. július végétől miniszteri nyugdíjának folyósítását a pénzügyminiszter rendeletére hivatkozva megszüntették. Földjét (34 hold örökség) felajánlani kényszerül állami tulajdonba. Jövedelem híján gyermekei segítik, élete utolsó éveiben, két éven keresztül a selypi cukorgyárban vállalt idénymunkát. 1951 karácsonyán elvették Darabos utcai lakását is, ezért előbb József öccséhez költözött a zeleméri Baltazár-kastélyba, majd Debrecenbe, leányához. Itt lakott 1955. augusztus 25-én bekövetkezett haláláig. így még tanúja lehetett az őt kirekesztő rendszer válságának. Az 1940-es évek közepe nemcsak Vásáry István egyéni karrierjében, de családjának történetében is válságos időszak, olyan mély törés következik be ekkor, mely kihat mindegyik családtag későbbi sorsára. A második világháború végén a visszavonuló németek a Vásári család kisszegegyházi bérlete termésének és jószágainak jelentős részét elvitték. A maradék javakat az orosz katonaság és a helyi parasztok hordták szét a felszereléssel együtt. A gazdaságot a földosztás folyamán sajátították ki. A család két nemzedéke által összegyűjtött vagyon teljesen elveszett. Erzsébet, aki családja sorsát nem tudta feldolgozni, megzavarodott és 1945 tavaszán öngyilkos lett. József nemzetgyűlési képviselőként és mint földmüvelődési államtitkár részt vett az országos politikában. 1946-ban többekkel együtt kizárták a Kisgazdapártból, 1947-ben megfosztották mandátumától, végül kitelepítették Budapestről. Fia, Tamás ígéretes tehetségére tekintettel és Kodály Zoltán hathatós közbenjárására engedték meg, hogy beköltözzön a zeleméri Baltazár-kastélyba. Az 1956-os forradalomban a Magyar Szabadág Pártot szervezte, ezért később letartóztatták. 1957-ben Erzsébet belga királynő kérésére engedték ki Belgiumba, ahonnan Svájcba emigrált, csak 1972-ben térhetett haza. Miklós egy évig a demokratikus hadsereg századosaként szolgált, leszerelése után Gábor testvérével saját földjüket művelték. Miklóst a Debreceni Gazdasági Egyesület elnökévé is megválasztották. A Kommunista Párt bennük látva a helyi „kulákság" vezetőit, 1949-ben hamis váddal, kikényszerített vallomással statáriális bíróság elé idézte. Az ítélet 15 évnyi fegyházbüntetés volt, 1956-ban szabadult, nagyon betegen. Földjüket elvették. Gábor a diósgyőri vasgyárban dolgozott esztergályosként, később agronómusként helyezkedett el Békés megyében. Katalin, aki nővéréhez hasonlóan egyedül maradt, József félárva gyermekeit nevelte bátyja bebörtönzöttsége alatt. 1952ben debreceni házukat is államosították, ezért kiköltözött Hajdúszoboszlóra.

19 VERESS Géza i. m. 200