A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Történelem - Lovas Enikő Amália: A debreceni Vásáry család – a tőkés polgárosodás kiemelkedő példája

Polgári hivatása mellett egyre jelentősebb mértékben fogtak feleségével gazdálkodó tevékenységbe, földvásárlások útján. Öröklött cívis parcelláikhoz

3 1891-ben vették meg Czeglédi József debrecenpusztamacsi tanyaföldjét 15 000 Ft vételárért.

4 A 12 és fél nyilas, azaz 70 hold 500 négyszögöl terület 1891. január 1-től teljes jogon tulajdonukba került. Ugyanebben az évben ingatlanszerzési céllal polgárjog szerzésére adja be kérvényét, származására és tulajdonosi létére hivatkozva.

5 A Debreceni Első Sertésvágó Társulat Elnöksége tagságába mester- és részvényesként felvette.

6 1898-ban a Vásáry testvérek, István, András és Zsuzsanna (özv. Liptai Gáborné) megegyeztek abban, hogy örökségük mellett atyjuk adósságait megosztják maguk között. A szepesi tanyaföldre felvett jelzálogot a föld kezelését vállaló és azt öröklő András fizette ki.

7 Általában nagyobb arányú tartozásaikat banki hitellel oldották meg, ezek többnyire földvásárlás célját szolgálták vagy fejlesztő befektetésre nyújtottak lehetőséget.

8 A különböző, termelést gátló tényezőket is próbálták elhárítani ezek segítségével, bár nem mindegyik megoldására volt módjuk.

9 Gazdaságuk méretét és felszereltségét részben megmutatja az 1914-ben megkötött kárbiztosításuk a Hungária Általános Biztosító Rt-nél. 133 hold szántójuk és 40 hold legelőjük úgy oszlott meg, hogy Szepesen 115 hold szántó, 16 hold legelő, Nagycserén 18 hold szántó és 24 hold legelő feküdt. Ezt egészítette ki már említett pusztamacsi 70 holdjuk és Péterfia utcai házuk (63. szám). Gazdasági épületeik értéke összesen ekkori becsléssel 57 400 Koronát tett ki. Állatállományukat 18 800 Koronára becsülték. 3 Pl. 1846-ban Borbély Károly nagycserei öt boglyás kaszálóját eladta Szentesi Istvánnak és Szilágyi Máriának, 800 Rforintért. A bérlő Kátay Márton Szt. Mihály napjáig marad. 1846. július 21. (HBML uo.) 4 Telekjegyzőkönyvi száma: Debrecen-pusztamacsi 18. számú telekjegyzőkönyv A+l rendszám alatt 21 helyrajzi szám alatt felvett 12,5 nyilas birtok. (HBML XIII. 39. 1.) 5 Alapjai: 1857-ben született Debrecenben, evangélikus református vallású, református, nős, családos, a 865. számú házas telek résztulajdonosa, édesapja is polgári oklevéllel bír. (HBML uo.) 6 Kérelme alapja: helybeli polgár, nagykorú, vágómester, az alapszabályokat ismeri, mester és részvényes. 1880. (HBML uo.) 7 A tartozások a következők voltak: - Horváth István részére 7900 Ft. - Kövesdi Jánosnak 3000 Ft váltóadósságként. - Özv. Mollnár (Molnár) Mihályné részére 6000 Ft. - Vásáry István és Zsuzsanna nevén levő banki kaszáló szaporulat terhének fele, azaz 600 Ft. - Az ő nevükön álló új osztású föld 800 Ft terhe. Vásáry Istvánt és Vásáry Zsuzsannát illeti. A fenti összegeket 35 000 Ft-nyi közös örökségükből fedezték. Vásáry András a szepesi tanyaföldért (értéke 20 000 Ft) kifizette az arra betáblázott 10 000 Ft-ot. Végül mindhármukra maradt egyenlő arányban özv. Mollnár Mihályné 4000 Ft értékű követelése, ami a Péterfia-Ajtó utcai 865. számú házat, a vénkerti szőlőt és a majorsági földet terhelte. Ha ez mégsem fizetendő, Vásáry András kap testvéreitől 2000 Ft-ot. 1898. június 5. (HBML uo.) 8 1895-1906 között három jelentősebb hitelfelvételről tudunk, mindegyiket az Osztrák-Magyar Banktól: -1895-ben 10 000 Ft követelés konvertálására 12 000 osztrák Ft értékben kérnek bankkölcsönt, aminek fedezete két pusztaszepesi birtokuk. - 1904. május 30/31-én 7200 Ft kölcsönt vettek fel ugyanarra a fedezetre. A kettőt 192l-re törlesztették le. 1905. decemberében új kölcsönt vettek fel, ez esetben a Takarék-és Hitelintézettől 10 000 K-t. 1912-ben 8000 K-t a Debreceni Első Takarékpénztártól nagycserei földjeikre (4 parcella). 1913-ban 46 000 K-t vettek fel részben a Reviczky-Orosz Ösztöndíj Alapítványi Pénztárból és a Községi Adó Helyét Pótló Alapítványi Pénztárból. (HBML uo.) Többször előfordult vitájuk az Alsó Nyírvízszabályozó Társulattal, legnagyobb panasza a nagycserei birtokán kialakuló belvíz, ami a Társulat feladata lenne lecsapolni, de mások területén sem tette meg. Emiatt földjei elöntött része egész évben nem használhatóak. Törvényes kártérítését a Társulat az alapszabályokra hivatkozva megtagadta. 1909. április 20. (HBMLuo.) 194