A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Történelem - Karacs Zsigmond: Lapok a Medgyesi család történetéből

zását bizonyító 1844. január 24-én kelt tanúvallomási jegyzőkönyvet. Itt vall tanúként nemes Geller Pál 74 esztendős piskolti lakos: „Megyesi János ... hét esztendőkig volt Nemesi Főeskütt, az apját is Néhai Nemes Öreg Megyesy Györgyöt szinte jól ismertem ... sőt még azt is tudom, hogy ennek a Jánosnak a fija Sámuel, csizmadia mesterséget tanult és Margitára származott."

52 János aki 1765-ben kötött Piskolton házasságot, 1800-ban 30 krajcárt adott az insurrekcióra, 1807-ben már 1 forintot ad a hadi segedelemre, s a múzeumra 3 krajcárt.

53 1809 táján pedig hét évig nemesi főesküdt Piskolton. Sámuel nevű fia 1805-ben insurgens, 1807-ben hadi segedelemre 2 forint 40 krajcárt, múzeumra 8 krajcárt fizet. 1818-ban „a magok Nemességek bé bizonyítására a Tettes Törvény Szék eleibe ef. Sept 21-ik Napjára Váradra Törvénybe idéztettek." Sámuel következetesen nem tett eleget a perbehívásoknak, s 1826 után újabb idézéssel nem találkozunk, 1841-ben 70 éves korában meghalt, 1830-ban még megtaláljuk az összeírásban.

54 1843. szeptember 15-én veszi elő újra a fiskus a pert és „Folytatólagos Nemesség bizonyítását követelő"-en margittai lakos Sámuel fiait Józsefet és Istvánt idézi, akik már hajlandók bizonyítani. „Szegényemberek régólta kenteiének nemességek bizonytalanságától félni, most beállítván Személyesen tanúit kéri a Tekintetes Törvényszék által meg hitelesíttetni ... a Megyesy családok Debreczenbe - Piskolton - Micskén és Margitán régi időtől nemesi szabadságba élnek s ezek közzül egyik vagy másik saját körülményei szerint a nemes megyétől váltott is nemesi Bizonyítványt, de hogy csak kissé nem számláltatott az alpereseknek apja vagy nagy apja, azt az emberi részvétlenségbe, és szegényi állásukba alapítják, mely esetek többször és több régi nemes családokat ki töröltek a nemesség névsorából." A fentebb már említett iratok mellett, Sámuel nemesi terheiről szóló bizonyítványa, s anyakönyvi kivonatok bemutatása után még hivatkoznak az 1725 és 1735. évi királyi rendeletekre, melyek elegendőnek tartják a nemesség bebizonyítására a 60 évi folyamatos békés használatot, mely általuk „bépróbáltatott." Amint a már idézett Geller Pál vallja: „ezek mint Nemesi Szabadságban éltek, és éppen azért viselhetett közöttünk Megyesi János is oly sokáig Nemesi Fő esküttséget."

55 A FÖLDESI MEDGYESIEK, MIHÁLY ÉS ISTVÁN UTÓDAI Pálnak István fiától származott unokája Mihály, „aki is Vándorló Szabó legény lévén Földesen megházasodott, s úgy telepedett ott meg, s utána a Maradékai is ... mintegy harminc esztendeje hogy meghalt." Olvashatjuk nemes Gáthy Mihály 79 éves szoboszlai lakos 1817. évi vallomásában.

56 „A Földessen lakó Megygyesiek mindég Nemesi Szabadságba éltek és élnek most is, s semmi paraszti terhekbe nem részesültek Mihálynak .... Három Testvérei voltak, úgymint Megygyesi István, Megygyesi László és Megygyesi György s a Tanú ezeket is mind jól ismerte ... az Atyafiságot egymás között mindég fel tartották s egymást meg is látogatták." Ismerte Mihály utódait is: „ezenn Tettes ns Zabolcs Vgyben Curialis Földes Helységében lakott de mostanában már meghalálozott Nemes Megygyesy Bálint Eő kigyelmét, valamint annak édes Attyát is a kit Ns Megygyesi Jánosnak hívtak." A tanúk esküjük és jó akaratuk ellenére is tévedhettek, mert bizony Medgyesi Jánost az 1759 és 1770 közötti összeírások adózóként, sőt szolgaként mutat52 Lásd 44. jegyzet. 53 Lásd 44. és 39. jegyzet. 54 Lásd 42., 39. és 44. jegyzet 55 Lásd 44. jegyzet. 56 SzSzBML IV. A. I. 37. csomó 1262. darab 1837. 180