A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Történelem - Seres István. „Az aradiak harca a komádiakkal” – Egy szerb népballada történelmi háttere és Szúnyogh György kuruc főkapitány aradi fogsága 1704–1706-ban

FÜGGELÉK 1. Boné András ezereskapitány menetegtőző levele Károlyi Sándornak, a Kornádi elleni második rác támadás miatt Pelbárthida, 1706. október 11. (MOL P 396 Károlyi-cs. lt. Acta Publ. 1. Acta Rák. Ser. I. 1706 okt. Fasc. 2. B. Nr. 35.) Méltóságos Generális, nékem érdemem felett való jó Uram. Nagyságod méltóságos parancsolattyát alázatosan vettem, kiben is értem Nagyságodnak reám való nehézségét. Nem tudom, kitől vagyon az informatió, hogy az én vigyázatlanságomért esett volna az komádiakon az Rátz miatt való kár. Midőn az történt, akkor ezerestül voltam Várad alá, még Kakas István Uram sem érkezett volt bé. Estve későn lehetet próbám, éjfélkor hozták az hírt, hogy az Rátz elhajtotta az kornádi marhát. Az pedig nem hatvan hetven volt, hanem az Maros melyéki Rátznak az gzalogja volt kotsikon, nyoltz zászlóval lovas is volt velle, mint egi másfél száz. Az marhájit is pedig kihajtotta túl a Körős felé, én mind most, mind annak előtte elégé tilalmaztam, hogy ara főidre oda ne hajcsák, sőt magok is ott lakjanak, de mind evei adtak okott, hogy az Úr, Szemere Uram engedte otthon lakásokatt, még most is nem vehettem el őket onnét megmaradt marhájokkal. Vigyázatlanságomért nem tulajdoníttatik az eő károk, mert akkor is oda levén az labantzság után edy rendbéli hadam Pap Mező vidéke felé, magam meg Várad alá voltam. Az mi pedig az Nemes Vármegye hadát nézve, még edig edyett sem láttam közülök. Hanem hallom, hogy edyik falubul kihajtyák őket, más felől visza mennek. Ecsedi János Kapitány Uram eő Kegyelme szintén ezen órában érkezet ide hét zászlójával. Nagyságod orderet [parancsát] még nem vötte, Erdélybe kéreti, elhiszem. Prényi Uram eő Nagyságának hírét sem halhatom, hol tudósítsam eő Nagyságát. Még az szürethez nem fogtanak, hanem halasztották az bihari hegyek szüretelését 18. 8bris [október 18-án]. Valamint, hogy magam lelkem üdvességét kívánom, olly szívesen kévánok szolgálni az én Kegyelmes Uramnak, mind az hazánknak, de Nagyságod ítéletire hagyom, ha szakadhatnék-é annyi felé ezel a szófogadatlan nemzettel. Az Körős, Pap Mező és Belényes vidékéig éjjel nappal nyargalództatom, magam is véllek edgyütt Várad körül pedig minden náp. Hiszem, ha az Nemes Vármegye kért tőllem két vagy három sereget is, az után lőtt az kérés, hogy az kár megesett. Hogy pedig Nagyságod panaszai írja, az ide való dolgokrul nem tudósítom Nagyságodatt, két rendbéli magamtul expediált emberim vadnak oda Nagyságodhoz. Hova lőttek el, magam is kétséges vagyok felölök. ím mostan újoban küldöttem Nagyságodhoz Mező László Uramat, eő Kegyelme szóval is megmondhattya az ide való alapotokat. Az mint esett értésemre, Szudricsánt Generalis Pechry Uram eő Nagysága megfogatta, Sorbán pedig vagy másfél száz magával oda Vaskó körül, vagy feljeb forog. Két rendbeli levelemet küldöttem oda eő Kegyelmének, mostan labanczot vágót, fogatott, ötött rabul Abrudba is küldött. Az előtt is irtam Nagyságodnak bizonyos emberem által, Toducz Munkátson lévén, Diószegi és Zári hadnagyimatt kiszabadíthatnám rajta, úgy töb rabjaink is vadnak oda. Kérem alázatosan Nagyságodat, méltóztassék Nagyságod parancsolni szabadulások iránt, had szabaduljanak nyavalyások. Továb ajánlom magamatt Nagyságod méltóságos gratiajába s maradok Alázatos szolgája: Boné András mp. 166