A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Történelem - Seres István. „Az aradiak harca a komádiakkal” – Egy szerb népballada történelmi háttere és Szúnyogh György kuruc főkapitány aradi fogsága 1704–1706-ban

dig 40 forinttal számolva. A lovaiban és fegyvereiben vallott káráért pedig 120 forintot kapott.

149 Még ugyanaz nap összesen 680 forintot fizetett ki az Aradról frissen szabadult Pap Gábor lovas főhadnagynak, Szabó György tizedesnek és Bolgo Gyurka közkatonának, az „Aradon szenvedet rabságokért és akkoron vallott károkért". Augusztus 17-én a 19 hónapon át „Aradon keserves rabságot szenvedett" Szunyogh Györgynek, mint „Nemes Bihar Vár/negjében levő Hajdú Városok lovas Kapitányának" adta ki 1704. november 1-től 1706. július 31-ig tartó 21 havi főkapitányi fizetését. Ebből Szunyogh 12 hóra 60, kilenc hóra pedig 80 forintot számolva összesen 1440 forintot kapott.

150 Végezetül, november 16-án Veres György Károlyi ezerebéli főhadnagynak, hosszas raboskodásáért, ill. hogy magát megfegyveresíthesse és lovasíthassa, főhadnagyságára 6 hóra 240 forintot fizetett ki Fekete.

151 A zsoldnapló mind Szunyogh György, mind pedig Boda György főhadnagy esetében tartalmaz egy figyelmre méltó adatot, mégpedig a fogságuk pontos idejét. Boda 15 és fél hónapot, Szunyogh pedig 19 hónapot volt Aradon. Ezekből, valamint az első „itthoni" említésük alapján nagyjából meg lehet határozni a kornádi rajtaütés hozzávetőleges idejét is. Ilosvay Bálint fentebb említett levele alapján Boda György főhadnagy nem sokkal 1706. április 12. előtt szabadulhatott, a zsoldnaplóba bejegyzett 15 és fél hónapi fogság alapján 1704 december közepe táján eshetett fogságba. Ugyanakkor, mint láttuk Szunyogh Györgyöt a források július 25-én említik a fejedelem környezetében Érsekújvárott. Feltehetően a kiszabadulása után rögtön sietett jelentést tenni a fejedelemnek, és ha figyelembe vesszük az Arad és Érsekújvár közötti távolságot, valamint azt, hogy először minden bizonnyal Palocsay György brigadéros táborába kísérték, az ő szabadulására is csak valamikor július közepe táján kerülhetett sor. A zsoldnaplóban található bejegyzés 19 havi fogsága alapján a foglyul ejtése ugyancsak 1704 decemberére tehető. SZUNYOGH GYÖRGY TOVÁBBI SORSÁRÓL Bár a családi genealógiák szerint Szunyogh György még 18 évvel túlélte a fogságát (1724ben halt meg), talán a hosszú, 19 hónapi fogság, esetleg az elfogásakor szerzett sebei annyira megtörhették az egészségét, hogy a szabadságharc további éveiben már nem vállalt katonai hivatalt. Ennek némiképpen ellent mond ugyan, hogy a fejedelem 1706. július 25-i kiutalás „Nemzetes Vitézlő Szúnyog György Kapitánynak", Fekete július 29-i bejegyzése pedig „Nemes Bihar Vdrmegjében levő Hajdú Városok lovas Kapitányának" írja. Ezek az adatok azonban inkább a fogságba esésekor viselt hivatalára vonatkozhatnak, mivel semmi adatunk nincs arra vonatkozóan, hogy Szunyoghot visszahelyezték volna a korábbi tisztjébe, a bihari hajdúvárosok lovas seregei pedig továbbra is Kárándy Mihály ezredében szolgáltak. I4y „Nemzetes Vitézlő Boza Györgj Fő Hadnagj Uramnak Aradon való rabságáért tizenhatod fel holnapokra tizet per fi. 36 Rh. és hatod felét per 40 computalvan [számlálván] fizettem Rh. 580. item [ugyancsak] lovakba/i, fegjverekben vallott károkért Rh. fi. 120. In totó Erogaltam Rh. 700." 150 „Nemzetes Vitézlő Szúnyog Györgj Uram Nemes Bihar Vármegjében levő Hajdú Városok lovas KapitányinakM esztendeig hét holnapig Ellenség kőzött Arad várában keserves rabságott szenvedet, húszon egj holnapokra Fő Kapitánjságára obvenialo fizetését, ugj mint a' prima 9bris 1704 usque ad ultimam July 1706. tizenkét holnapott 60. kilenczet pedigh 80 Rh. ft. computalvan ki adtam Rhenense.v 1440" 151 „Die (16. 9br) Méltóságos Generalis Uram eö Nagysága. Ezerebéli Veres György nevö Fő Hadnagjnak, hoszas raboskodásáért, hogj megh fegjveresithesse és lovasithassa magát, pro interim Fö Hadnagjságára hat hóra fizettem Rh f. 240." 164