A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Történelem - Seres István. „Az aradiak harca a komádiakkal” – Egy szerb népballada történelmi háttere és Szúnyogh György kuruc főkapitány aradi fogsága 1704–1706-ban
nek el az ellenség támadásának állandóan kiszolgáltatott városból. A lakosság ekkor már szót fogadott, és át is költöztek Derecskére. Az átmenetileg Derecskén megtelepedett komádiak két társuk, Halász István és Bére János vezetésével egy keltezés nélküli, de a tartalmából ítélve minden bizonnyal 1707-ben vagy 1708-ban írt folyamodványukban fordultak Károlyi Sándorhoz. Levelükben emlékeztették rá, hogy amikor „az ellenség helyünkbűi ki kergetett", Károlyi parancsára „paraszt helyre nem szállottunk hanem Nemes Hajdúság közt" - írták a generálisnak. Bár az ellenség mindenüket elprédálta, a derecskeiek még sem adnak nekik szántóföldet, élőre valót is csak pénzért vehetnek maguknak, és „...ily szegénységünket és helyűnkbűi való széllyel terjedésünket" sem tekintve, minden féle adózásra, fizetésre és kvártély tartásra kötelezik őket. A folyamodók kérték Károlyit, hogy legalább egy évig mentesüljenek ezek alól. 106 Az 1708 májusában elkészített mustrakönyvben a kornádi lovasok egy része már a derecskéi lakosok által kiállított zsoldosként szerepel a Kárándy-ezred összeírásában. A komádiak nem sokáig maradtak Derecskén. Ebben közrejátszhatott a derecskeiekkel való torzsalkodás is, és valószínű, hogy az első adandó alkalommal, ahogyan Bojti Pál is írta: amikor „kezdett egy keveset szűnni a' háború", visszatértek az elhagyott városukba. A Derecskéről történt hazaköltözésre leghamarább csak valamikor 1708 nyarán kerülhetett sor, mivel az 1708 májusában megmusrált Kárándy és Nyúzó ezerebeli kornádi katonák még Derecskén laktak. A Nyúzó Mihály lovasezredében katonáskodó Taricska Ferenc például kornádi születésűnek, de derecskéi lakosnak vallotta magát, Kárándy Mihály Pálfi István nevű kornádi katonája pedig „Derecskejirt" szolgált, azaz Derecske város zsoldosaként harcolt az ezred kötelékében. Október elején már biztosan otthon voltak, mivel Újvárosi Szűcs János kapitány október 4-i levele szerint 20 aradi rác elhajtotta Aradra a komádiak 400 sertését. 1 " 7 November 21-én pedig Szabó Sándor sarkadi kapitány panaszkodott a komádiakra, mert a leveleit nem veszik át az iráziaktól. Most legutóbb is az egyik szolgája ment arra, és már három napja ott hevertették a leveleket. 10 * KOMÁDI MEGTÁMADÁSÁNAK EMLÉKE A RÁCITTEBÉI SZERBEK KÖRÉBEN 1844-ben Csillag Szénási Sámuel, Kornádi akkori refomátus lelkésze újra megírta a város és az egyházközség történetét. Munkájában felhasználta Bojti Pál prédikátor 1766-ban készült feljegyzéseit, de igyekezett azokat újabb adatokkal is kiegészíteni. Igaz, Bojti Páltól átvett adatai ittott eltérnek az eredetitől, így pl. nála már ketté választódik a rácok támadása és a komádiak (második) menekülése. Szerinte az „1706-dik Év' táján a' Prédikátor halgatoival a' Berettyón ismét által ment, s' ekkor Kornádi másod izben pusztán maradt. Későbben visszajővén, a' Rátz pusztításainak vala kitétetve ez a' Helly..." Bojti leírásától eltérően Csillagnál előbb történik meg a menekülés, és csak a visszatérést követéén következik be a rác támadás, lehet, hogy Csillag csupán félreértette elődjét, de az sem elképzelhetetlen, hogy a saját adatközlői már a rácok mindkét támadásról is beszámolhattak neki. Ennél azonban jóval érdekesebb, hogy 1843-ban egy özv. Szabó Istvánné Szabó Sára nevű 91 éves öregasszony a rác pusztítás bizonyítására elmondta a lelkésznek, hogy a Körös folyó vizének a pusztításai miatt „tetemes károkot valott" kornádi lakosok közül némelyek megunták az ott lakást, és a „boldogabb állapot, 's kedvezőbb sors' reménysége 106 MOL P 396 Károlyi es. lt. Acta Publ. 1. Acta Rák. Ser. I. Irregestrata. 107 MOL P 396 Károlyi es. lt. Acta Publ. 1. Acta Rák. Ser. I. 127. köt. Extractus Litterarum. (Az eredeti irat ma már nincs meg. Korabeli jelzete: 1708 okt. Fasc. A. Nr. 15.) I,,s Szabó Sándor levele Károlyi Sándornak. Sarkad, 1708. november 21. MOL P 396 Károlyi es. lt. Acta Publ. 1. Acta Rák. Ser I. 1708 nov. Fasc. I.A. Nr. 53. 156
